...

Minden kedves olvasómnak, idelátogatónak kívánok kellemes, szeretetteljes ünnepet!

Sajtos kosárka

A sok édes süti mellett igenis elengedhetetlen (számomra legalább is), hogy legyen valami sós rágcsa is, anélkül nem teljes a repertoár. :-)

A perec receptjét közkinccsé tettem már ebben a bejegyzésben sajtos stangli néven - csak annyi a különbség, hogy most nem derelyevágóval vágtam rudakra , hanem perecformákat szúrtam ki a tésztából.

Sajtos kosárka

Leveles tésztát kivesszük a fagyasztóból, addig elkészítjük a tölteléket.

• 4 dl tejet felmelegítünk
• 12 dkg vajjal/margarinnal, majd megfőzünk benne
• 12 dkg lisztet.

Ha kihűlt, egyenként belekeverünk

• 2 egész tojást és
• 20 dkg reszelt sajtot, valamint
• ízlés szerint sót, fehér borsot, szerecsendiót (aki nem szereti, utóbbi kettőt elhagyhatja)

A leveles tésztát vékonyra nyújtjuk, nagy pogácsaszaggatóval köröket vágunk, kosárkaformába helyezzük őket, majd két kanál segítségével diónyi halmokat adagolunk a töltelékből.

180 fokos sütőben szép pirosra sütjük.

Nem mondom, hogy másnap nem finom, de frissen fogyasztva igen csak addiktív. :-) 

Pozsonyi kifli

Évek óta valahogy inkább ezt sütöm nem a bejglit, a csoda tudja miért. Már csak azért is érthetetlen számomra, mert ugyanazt a receptet használom a tésztájának. Talán-talán az lehet a magyarázat, hogy amikor kiflinek sütöm meg, sokkal vékonyabbra ki lehet nyújtani a tésztát, így aztán tényleg a töltelék dominál. :-)

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 21 dkg vaj
• 5 dkg zsír
• 4 tojás sárgája
• 0,75 dl tej
• 3 dkg élesztő
• 2 ek. porcukor
• csipet só

Töltelék:

• 1-1 dl vízből és 10-10 dkg cukorból szirupot főzök, ezt ráöntöm 10-10 dkg darált dióra/darált mákra. A tölteléket előre elkészítem és hagyom teljesen kihűlni.
• A diótöltelékbe szoktam még reszelt citromhéjat tenni, a máktöltelékbe pedig mazsolát és szintén egy kis reszelt citrom-, vagy narancshéjat.

A tészta hozzávalóit alaposan összedolgozom (az élesztőt felfuttatom a tejben), majd hagyom pihenni/kelni legalább egy óra hosszáig. Utána a tésztából diónyi kis gombóckákat szakítok (60-70 db lesz), igen vékonyra elnyújtom. Megkenem a töltelékkel, felsodrom, majd kifliformára alakítom.

Megkenem tojással, langyos helyen hagyom addig míg a tojás megszárad, majd még egyszer lekenem, s ekkor már hűvös helyre teszem. 180 fokon szép pirosra sütöm.

Kocsonya

Nincs rá jobb szó mint az, hogy: imádom! :-)

• 4 db natúr- és füstölt sertésköröm vegyesen
• 3-4 sertésfül
• némi bőrke (tudom, nem SI-mértékegység a 'némi', de nem tudnám egzaktabb módon megfogalmazni)
• 1 közepes zellergumó
• 5-6 sárgarépa
• 2 fej vöröshagyma
• 8-10 gerezd fokhagyma
• 1 db csípős paprika
• szemes bors
• só

Az összes sertésalkatrészt átperzseltem, alaposan letisztogattam, kiáztattam, majd hideg vízben odatettem főni. Miután elkezdett forrni, minimálisra csökkentettem a lángot alatta, időnként lehaboztam. Amikor már nem kellett többet habot szedni, belekerültek a fűszerek. Kb. három órányi fövés után helycsere történt, a csípős paprika kikerült a fazékból, a zöldségek bekerültek, megsóztam. Innen számítva további három órát főtt annyira gyönge tűzön, hogy szinte nem is lehetett látni rajta, hogy fő. Amikor már a csontok maguktól kipotyogtak a lábvégekből (mármint a sertéslábból, nem az enyémből), akkor egy szűrőkanál segítségével kiszedtem az összes növényi- és állati darabot a léből, hagytam 15-20 percig ülepedni. Míg ülepedett, kicsontoztam a körmöket, szétosztottam az előkészített tálakba, répát karikáztam a tetejükre, a levet pedig átszűrtem 3 réteg gézen. Hogy ne bízzuk a véletlenre, amikor osztottam szét a levet az edényekbe, még egy organzarétegen is átszűrtem.

Az éjszakát hűvös helyen töltötte, így ma már ezt reggelizhettünk.

Míg a kocsonya készülgetett, addig bőven volt időm arra, hogy a fonott kalácsot is elkészítsem. Ja, hogy mit keres a kalács a képen? Be kell vallanom töredelmesen, hogy a kocsonyát foszlós kaláccsal (és ecetes uborkával) szeretem a legjobban. Jó kis perverzió, mi? :-D  

Birsalmasajt

Ez lett az idei birsalmasajt-termés. Azaz majdnem, mert egy darab hiányzik, ugyanis muszáj volt kóstolót ejteni, nehogy fölöslegesen szikkasszuk és várakozzunk. :-D

Most még ilyen profán módon, tepsibe ültetgetve vannak, hisz most szedtem ki a formából, vár még rájuk több napi szikkadás.*

Hozzávalók:

• birsalma tetszés szerinti mennyiségben
• tiszta gyümölcspép minden kilogrammjához 80 dkg cukor
• citrom

A birsalmasajt-készítésnek is számtalan módja ismert, mindenki a sajátjára esküszik. Mert ugye van a dilemma, hogy hámozni vagy sem, magházat benne hagyni/nem hagyni, s még sorolhatnám a számtalan, eget rengető felmerülő "problémákat". :-)

Őszintén szólva én nem cicózok vele sokat. Alaposan megmosom a birsalmát, ledörzsölöm a kis bársonyos szőröket róla, majd négybe vágom. A héját és a magházát benne hagyom, hisz ezekben van a rengeteg pektinanyag. Csak a hibás részeket vágom ki a gyümölcsből, illetve azokat a magokat távolítom el, amik amúgy is kipotyognának. ;-)

Annyi vizet engedek rá amennyi épp ellepi, majd puhára főzöm és átpasszírozom. Összekeverem cukorral, teszek hozzá kifacsart citromlevet ízlés szerint (nagyjából egy kilóhoz egy citromot szoktam), s elkezdem főzni lassú tűzön. Nos, innen kezdve türelemjáték a dolog. Arról nem is szólva, hogy ahogy sűrűsödik, egyre nagyobb erőt kell kifejteni a keveréséhez, de megéri a fáradozást. :-) Akkor minősíthetjük jónak, ha egy kistányérra cseppentve szinte azonnal dermedni kezd. 

Készíthető natúran is, de tehetünk bele a legvégén száraz serpenyőben pirított diót/mandulát/mogyorót stb.

Vízzel kiöblített formákba adagoljuk, pár nap után a formából kivehető és száraz, szobahőmérsékletű helyen hagyjuk szikkadni. Utána jól záródó dobozban sokáig eláll.

*Ránk pedig az, hogy gyakorolhatjuk a türelmet és az önmegtartóztatást ;-)

Alvé szelet

Gyerekkorom egyik kedvenc édessége, az eredeti recept még nagyapám testvérének keze nyomát dicséri.

Különösen tudom ajánlani akkor, amikor van kimaradt tojásfehérje, de már unjuk a habcsók-variációkat.

Hozzávalók:

• 4 tojásfehérje
• 8 dkg méz
• 20 dkg cukor
• 2 tk (=1 tasak) vaníliás cukor
• 25 dkg gorombára durvára vágott dió
• ostyalap

A fehérjéket kemény habbá verjük, közben hozzáadjuk a mézet, a kristálycukrot és a vaníliás cukrot. Gőz fölött addig keverjük, míg jól besűrűsödik, ekkor beleforgatjuk a diót.

Megkenjük az ostyalapot, beborítjuk egy másikkal, majd egy nem túl súlyos nehezéket teszünk rá. Szobahőmérsékleten hagyjuk két-három napig szikkadni, utána lehet szeletelni anélkül, hogy a töltelék kifolyna.

Mivel nekem most csak 2 db tojásfehérjém volt, így két darab 15x30 cm-es ostyalap elég lett. A fenti adaghoz négy lap kell ebből a méretből.

Mézeskalács és annak díszítése

Minden egyes mézeskalács-sütéskor megfogadom, hogy legközelebb tényleg csak egy adagot sütök - 75 dkg lisztből -, de aztán valahogy mindig dupla adag készül. :-) Mert hát végül is az összeállítás ugye nem nagy kaland, jól záródó dobozban sokáig eláll és még sorolhatnám az előnyeit a kétszeres adagnak...

Általában a hatodik tepsinyi adag sütésének tájékán kezdem el szidni magam, lévén hátra van még három és igen csak kezd az agyamra menni a monotonitás még akkor is, ha csak 10 percet tölt el a sütőben egy adag.

Lényeg a lényeg, tegnap megsütöttem, mára maradt az élvezetesebb része, a díszítés. Sajnos messze áll a tökéletestől, de nekünk ilyen kis "nyomoronc" állapotban is tetszenek. :-)

Ez még a tegnapi állapot, a meztelen igazság. :-)

(hamis) Vajkrém

Nagyon régóta nem szerepel az étrendünkben kenyérkenceként margarin, helyette van sok minden más, többek között ez a házilag is könnyedén elkészíthető vajkrém. Nem igényel semmilyen bonyolult technológiát a kivitelezés, nyugodt szívvel tudom ajánlani mindenkinek. :-)

Mindössze egy nagy pohár 20%-os tejfölre, egy gézdarabra (én organzaanyagot használok) és egy szűrőre van szükség, plusz az ízesítő anyagok.

Elkészítés:

• a tejfölt saját poharában 20 másodpercre beteszem a mikróba (nem tovább, mert az már nem tenne jót neki) - a lényeg, hogy ne legyen hűtőhideg, jobban kifolyik a savója*
• a szűrőt kibélelem az organzával/gézzel, a tejfölt beleöntöm, majd egy akkora edény fölé teszem, aminek a tetején biztonsággal megáll; cél, hogy felfogja a savót és minimum egy éjszakán át hagyom kicsöpögni, majd másnap ízesítem. Direkt nem írok mennyiségeket, tegye ki-ki ízlése szerint.

Zöldfűszeres: só, pár tekerésnyi tarkabors, egy gerezd zúzott fokhagyma, zöldfűszerek (lehet szárított, vagy fagyasztott is, ha nincs friss).

"Magyaros": só, pár tekerés tarkabors, (csípős) paprikakrém, őrölt paprika.

Bármi más: fantázia kérdése. ;-)

Akár azonnal is fogyasztható, de ha hagyjuk összeérni íz ízeket, az az igazi. :-)

*A 450 grammo tejfölből kb. 1 dl savó szokott kicsöpögni, így kapunk 350 gramm kencét cca. 250 Ft-ért.

Zabpehely-tallér

Réges-régen egy messzi galaxisban Sok-sok évvel ezelőtt az egyik konyhás fórumon tette közzé ezt a fantasztikus receptet Sera, egy Svájcban élő törzsasztaltárs, azóta számtalanszor elkészítettem.

Egyrészt MrCic a kávéjához mindig rágcsál valami keksz-félét, így magától értetődik, hogy nem a boltit részesítjük előnyben - egyrészt az ár miatt, másrészt meg így legalább nem eszik/eszünk meg annyi fölösleges kiegészítőt, amit egy bolti készítménnyel magunkhoz vennénk.

Ez a keksz több szempontból is tökéletes - jó nagy adag, előre elkészíthető, kiválóan pakolható, ergo kiránduláshoz is kiváló. Végül, de nem utolsó sorban, nagyon finom! :-) Elkészítés:

• 25 dkg vajat/margarint felolvasztani (mikróban szoktam), majd belekeverni
• 30 dkg (barna) cukrot
• 2 egész tojást
• 30 dkg zabpelyhet
• 15 dkg lisztet
• 1/2 tasak (= 1 tk.) sütőport
• tehetünk bele mazsolát, darabos csokoládét, ki-mit szeretne, de ezek nélkül is nagyon ízletes

Ekkor még annyira lágy, hogy fakanállal keverhető. Hűvös helyre tesszük addig, míg a vaj/margarin megszilárdul, így két kanál segítségével könnyedén tudjuk diónyi méretű halmokat a sütőpapírral bélelt tepsibe adagolni. Jó nagy helyet kell hagyni közöttük, ugyanis sütés közben szétfolynak ilyen lapocskákká.

200 fokon sütjük max. 15 percig! Amikor kivesszük a sütőből, akkor még úgy tűnik, hogy lágy maradt, de  nem szabad tovább sütni, mert akkor nagyon megkeményedik.

Napraforgó

Annak ellenére, hogy imádom a telet meg a hideget, kedélyjavítónak akkor is jól jön egy kis nyáridéző, még ha csak képletesen is. :-)

Először egy Gasztroangyal műsorban láttam, de persze nem jegyeztem fel a receptjét, aztán olvastam róla Limaránál (további linkek és hivatkozások nála, hogy hol mindenhol lelhető még fel a recept), de valahogy mindig halasztódott az elkészítése. Bogarásztam a fellelhető receptúrák között, aztán felszabadult bennem a kreatív hajlam és inkább egy saját, jól bevált receptemet használtam alapnak, de persze módosítottam ezen is. ;-)

Hozzávalók:

• 60 dkg sima liszt
• 15 dkg rétesliszt
• 3,5 dl tej
• 1 dl olaj
• 1 ek. burgonyapehely (elhagyható)
• 2 tojás
• 1 csomag friss élesztő
• 2 tk. cukor
• 4 tk. só
• a kenegetéshez olvasztott vaj
• tetejére 1 felvert tojás
• szóráshoz magvak

Mindent beletettem a kenyérsütő üstjébe, a gép 20 perc alatt homogén masszává dagasztotta, majd átpakoltam kelesztőtálba és megvártam, míg a duplájára kel.

Ez után következett a formázás, amit már nagyon jól leírtak előttem többen is, de megteszem én is.

• A megkelt tésztát ketté vesszük.
• Az egyik felét félretesszük, majd a másikat 5, lehetőleg azonos gombócra osztjuk. Egyenként kinyújtjuk kör alakúra (kb. 20-25 cm). Az első kört a tepsibe tesszük, tetejét megkenjük olvasztott vajjal, majd folytatjuk elölről. :-) Az utolsó gombócot annyival nagyobbra nyújtjuk, hogy túlnyúljon az eddigieken és befedje a halom oldalát. Ezt az utolsó lapot nem kell megkenni!
  Pizzavágóval az 1. képen látható módon bevagdossuk, majd a keletkező háromszögeket sziromszerűen kihajtogatjuk. (2. kép)
• A félretett másik tésztarésznek a negyedét lecsippentjük, megint félretesszük (ez lesz majd a középrész), a maradék tésztát szintén 5 gombócra osztjuk.
  Akkorára nyújtjuk, hogy a kihajtogatás után keletkező lyukat kitöltse és ugyanúgy járunk el vele, mint az előző 5 gombóccal.
  A bevagdosásnál arra ügyeljünk, hogy a vágások az előző szirmok hegyével essenek egy vonalba (3. kép), így tudjuk majd szépen közéjük kihajtogatni.
• A félretett utolsó gombóckát pedig a fennmaradó lyukba helyezzük, megkenjük az egészet a felvert tojással és ízlés szerinti magvakkal megszórjuk. Nálam került rá napraforgó-, len- és szezámmag, valamint mák.

A sütőt csak ezek után kapcsoltam be, addig hagytam meleg helyen tovább kelni. Kb. 190 fokon sütöttem 35 percig úgy, hogy az utolsó negyed órában letakartam a tetejét sütőpapírral, hogy ne égjen meg.

Azt hiszem írtam már máskor is, hogy amikor kelt tésztát sütök, mindig teszek be a sütő aljára egy kis lábasban vizet, sokkal levegősebb lesz a végeredmény.