Kocsonya

Nincs rá jobb szó mint az, hogy: imádom! :-)

• 4 db natúr- és füstölt sertésköröm vegyesen
• 3-4 sertésfül
• némi bőrke (tudom, nem SI-mértékegység a 'némi', de nem tudnám egzaktabb módon megfogalmazni)
• 1 közepes zellergumó
• 5-6 sárgarépa
• 2 fej vöröshagyma
• 8-10 gerezd fokhagyma
• 1 db csípős paprika
• szemes bors
• só

Az összes sertésalkatrészt átperzseltem, alaposan letisztogattam, kiáztattam, majd hideg vízben odatettem főni. Miután elkezdett forrni, minimálisra csökkentettem a lángot alatta, időnként lehaboztam. Amikor már nem kellett többet habot szedni, belekerültek a fűszerek. Kb. három órányi fövés után helycsere történt, a csípős paprika kikerült a fazékból, a zöldségek bekerültek, megsóztam. Innen számítva további három órát főtt annyira gyönge tűzön, hogy szinte nem is lehetett látni rajta, hogy fő. Amikor már a csontok maguktól kipotyogtak a lábvégekből (mármint a sertéslábból, nem az enyémből), akkor egy szűrőkanál segítségével kiszedtem az összes növényi- és állati darabot a léből, hagytam 15-20 percig ülepedni. Míg ülepedett, kicsontoztam a körmöket, szétosztottam az előkészített tálakba, répát karikáztam a tetejükre, a levet pedig átszűrtem 3 réteg gézen. Hogy ne bízzuk a véletlenre, amikor osztottam szét a levet az edényekbe, még egy organzarétegen is átszűrtem.

Az éjszakát hűvös helyen töltötte, így ma már ezt reggelizhettünk.

Míg a kocsonya készülgetett, addig bőven volt időm arra, hogy a fonott kalácsot is elkészítsem. Ja, hogy mit keres a kalács a képen? Be kell vallanom töredelmesen, hogy a kocsonyát foszlós kaláccsal (és ecetes uborkával) szeretem a legjobban. Jó kis perverzió, mi? :-D