Gyerekkorom egyik kedvenc édessége, az eredeti recept még nagyapám testvérének keze nyomát dicséri.
Különösen tudom ajánlani akkor, amikor van kimaradt tojásfehérje, de már unjuk a habcsók-variációkat.
Hozzávalók:
- 4 tojásfehérje
- 8 dkg méz
- 20 dkg cukor
- 2 tk (=1 tasak) vaníliás cukor
- 25 dkg
gorombáradurvára vágott dió - ostyalap
A fehérjéket kemény habbá verjük, közben hozzáadjuk a mézet, a kristálycukrot és a vaníliás cukrot. Gőz fölött addig keverjük, míg jól besűrűsödik, ekkor beleforgatjuk a diót.
Megkenjük az ostyalapot, beborítjuk egy másikkal, majd egy nem túl súlyos nehezéket teszünk rá. Szobahőmérsékleten hagyjuk két-három napig szikkadni, utána lehet szeletelni anélkül, hogy a töltelék kifolyna.
Mivel nekem most csak 2 db tojásfehérjém volt, így két darab 15x30 cm-es ostyalap elég lett. A fenti adaghoz négy lap kell ebből a méretből.
Nekem nem ez az alvé. Emlékeimben enyhén karamellás, krémes-habos állagú édesség él. ebből egy fehér nyúlós valami lesz. Nem tudja valaki, milyen az az az alvé amit Baján (talán a mai napig még) készítenek?
VálaszTörlésEz engem is érdekelne.. Csak én szegeden ettem..
TörlésNálunk ezen a néven terjedt el a családi legendáriumban, azért írtam így.
VálaszTörlésAmúgy pedig alvécukor alatt nálunk a vásárokban azt az édességet értették/értik, amit még törökméz néven is árusítanak sok helyen (a fogorvosok ajánlásával) :-)))))