2011. augusztus 22., hétfő

Zakuszka

Tulajdonképp nem más, mint egy "snassz" zöldségkrém". Ami egy picit csökkenti a snassz jelző jelentését az az, hogy gyakorlatilag rá kell szánni szinte az egész napot mire elkészül, de bőven megéri a fáradozást. Már csak azért is csinálom rendszeresen minden évben, mert MrCic olyan élvezettel fogyasztja, hogy öröm nézni. ;-)
Jómagam Erdélyben ettem először, mintegy 20 évvel ezelőtt, amikor először látogattam el Székelyföldre. Azóta rendszeres vendég a konyhában és a kamrapolcon. Épp tegnapelőtt főztem egy adagot (mondjuk szinte egész héten a télirevalóval szorgoskodtam), így mi sem időszerűbb, mint ennek a receptje. Most van itt az ideje, úgyhogy aki kedvet kap hozzá, minden hozzávalót megtalál garmadával a piacokon.
Mint ahogy említettem volt, a zakuszkához csak akkor érdemes hozzáfogni, ha rászánunk bő fél napot, vagy még többet, tehát idő szempontjából nem a dzsemfixes kategória. ;-)



Hozzávalók egy adaghoz:

  • 3 kg vastag húsú paprika
  • 3 kg pritaminpaprika (vagy paradicsompaprika, ki-hogy ismeri) 
  • 1,0-1,5 kg sárgarépa 
  • 1,0-1,5 kg tök vagy cukkini
  • 1,0-1,5 kg padlizsán* 
  • 1,0 kg hagyma 
  • 1,0 l olaj 
  • 1,0 l paradicsomlé 
  • só, bors, babérlevél, pici cukor
Elkészítés menete:
A sárgarépát megtisztítom, felkarikázom, a paprikáknak eltávolítom a magházát, feldarabolom, a répára rétegezem, majd következik a kockára vágott tök. Nagyon kevés vízzel (kb. 0,5-1,0 liternyi) puhára párolom. Ugyan levet fog ereszteni, de szűrőkanállal tepsibe szedem, hogy minél hamarabb kihűljön, mert le kell darálni húsdarálón. Miután ez is megtörtént, "kezdődhet a tánc".
A hagymát apróra vágom és az olajjal felteszem dinsztelődni - amikor szép aranysárga, beleöntöm a darált zöldséget, az előtte megsütött és pépesített padlizsánt, a paradicsomlevet és elkezdem főzni. Innen kezdve maga a türelemjáték, ugyanis azt mondják, hogy ezt addig kell főzni, míg fel nem dobja az olajat. Magyarán, el kell forralni az összes vizet a masszából, eközben pépesedik, homogenizálódik, hellyel-közzel lekvársűrűségűre kell főzni, közben elég gyakran kell kevergetni.
Az általam közölt recept az alap, ezen kívül lehet bele tenni gombát, előre beáztatott fehér babot, mindent persze ízlés szerint, mint ahogy a fűszereket is.
Mikor késznek nyilvánítom, szárazra törölt üvegekbe teszem, tetejére rakok nagyon pici tartósítószert, majd szárazdunsztba teszem és hagyom ott kihűlni.
Kenyérre kenve is isteni finom ízorgia, szerintem pirítóson a legízletesebb.

Frissítés!
Mióta megvan a befőzőautomata, azóta annyi a módosulás, hogy egyáltalán nem teszek bele tartósítót, csak üvegekbe rakom, rácsavarom a tetőt, majd Kochen/30 perc fokozaton kidunsztolom.
____
*a padlizsánsütésről - ahogy mi készítjük - mindjárt írok bővebben...

Nincsenek megjegyzések: