Bár nagy kedvenc, mégsem készítem túl gyakran, mert valljuk be, közel 5-6 órát várni mintegy 60 darab pogácsára nem a mindennapi leányálmok egyike. :-) Mondjuk az a tény, hogy MrCic képes lenne csak ezen élni, már önmagában is elég ok lenne arra, hogy gyakrabban süssem, de még képes lenne és elbízza magát ha túl sokszor kerülne az asztalra. ;-)
Valójában nem egy bonyolult receptről beszélünk, inkább az idő, a várakozás, s nem utolsó sorban a sok-sok hajtogatás teszi azzá ami, mert bizony ez aaaz a tepertős pogácsa, amit aztán szinte száz rétegre szét lehet szedni.
Hozzávalók:
- kb. 75 dkg liszt
- 1/2 liter tej
- 2 egész tojás
- 2 tk. só
- kb. 3 dkg friss élesztő
- 40-50 dkg tepertő
- só és bors ízlés szerint
- 1 ek. zsír
A kenyérsütő üstjébe pakoltam mindent s hagytam, hogy 20 perc alatt sima tésztává dagassza a gép.
Épp ma említettem MrCicnek, hogy szegény kenyérsütő lassan már kizárólag csak dagasztó - esetleg néha kelesztő - funkciót lát el.
Áttettem a tésztát egy kelesztőtálba s míg kelt, addig megdaráltam a tepertőt a legkisebb lyukakkal rendelkező "rostát" használva, hogy minél pépesebb legyen.
Mikor a tészta duplájára kelt, kinyújtottam amilyen vékonyra csak tudtam (erről a fázisról nem készült fotó), rákentem a tepertő harmadát. Az egészet még megsóztam és -borsoztam, majd mindkét oldalról középre hajtottam a tésztát. Újból megkentem (+só+bors), majd ismét két oldal középre hajtogatása következett, ám most az alsó és felső oldalak kerültek sora. Ismét tepertő (+só+bors) és egy újabb hajtás, ezúttal megint jobbról és balról, ám most már harmadoltam a tésztát, tehát átfedéssel hajtogattam. Ez után következett még egy utolsó hajtás alulról és felülről harmadolva. A tetejére borítottam a kelesztőtálat és hagytam fél órát pihenni.
Fél óra után kinyújtottam kisujjnyi vastagra, harmadolós hajtogatás következett jobb-bal, alsó-felső oldalakkal, majd újabb fél óra pihenő. Ezt a menetet még kétszer eljátszottam.
Az utolsó fél óra eltelte után kinyújtottam ujjnyi (kb. 1,5) vastagra, bekockáztam a tetejét, kiszaggattam. Tojással megkentem a pogácsák tetejét vigyázva, hogy ne csorogjon le az oldalán, mert akkor ott "összeragadnak" a rétegek, nem tudnak szabadon emelkedni sülés közben és eldőlnek. A tepsiben is hagytam még kelni egy szűk órát, majd 180 fokon megsütöttem őket úgy, hogy ismét volt egy kislábasnyi víz a sütő aljában.
Megérte a várakozást, mert bizony olyan lett, mint ahogy a nagykönyvben megírták... :-)
3 megjegyzés:
Mmm! Finom lehet! Nem kis munkával járt, de úgy nézem, megérte!
Jaj, ezt én is imádom!
No, most sül a második adag. Ez valami csúcs! Igaz, hogy délben fogtam hozzá, de megérte. Köszi :)))
Megjegyzés küldése