Savanyúság-felöntőlé

Van egy nagyon jól bevált savanyító-lé receptem, bátran merem ajánlani mindenkinek!

Nem kell főzni, nem kell külön imákat mormolni, hogy ne romoljon meg a savanyúság, nem kell teliholdkor szedett kakukkfüvet átdobálni a bal vállunk fölött, hogy biztos hasson a kezelés. :-)

Hozzávalók:

• 1,5 l víz
• 0,5 l 10%-os ecet
• 30 dkg cukor
• 5 dkg só
• szemes bors, torma, babérlevél, koriandermag, mustármag (mind-mind ízlés szerint, vagy opcionálisan)
• 1 mk. borkénpor
• 1 mk. Na-benzoát

Hidegen összekeverni, az alaposan megmosott bármilyen savanyítani valóra ráönteni, üveget lezárni és türelmesen várni. :-)

Padlizsánsütés

Nálunk szinte félipari mennyiségben kerül a mélyhűtőbe, általában 20 kilónyit szoktunk minden évben megsütni. :-)

A sütésben nagy segítségemre van MrCic, aki nagy hozzáértéssel végzi ezt a feladatot. Először is jó nagy tüzet rak, ami akkor válik igazán használhatóvá a sütésre, amikor "leszakad". A padlizsánokat úgy ahogy vannak, a nyílt parázsra kell helyezni, majd időnként megforgatva egészen annyira meg kell sütni, hogy teljesen összeessenek, sőt mi több, itt-ott meg is égjenek.

Ezen a képen látszik, hogy majdnem készen vannak, de csak majdnem, hisz van amelyiken még egészen felismehető a zöldség formája.

Amikor késznek nyilvánítjuk a sütést, a tűz mellé készített hideg vizes vödörbe kerülnek, hogy meg lehessen őket tisztítani.

Miután megtörtént a csumának és a héjnak az eltávolítása, egy ládába kerülnek, hogy lecsöpögjön a levük és meghűljenek. Miután kihűlt, csak akkor kerülhet bezacskózásra és a mélyhűtőbe. Ha frissen készítem a krémet, akkor a hűlés után azonnal, vagy pedig télen amikor teljesen felengedett, a fagyasztás után. Egy zacskóba 2-3 darabot teszek, azt tekintem egy adagnak.

A padlizsánt a rostjaira merőlegesen apróra vágom, inkább pépesítésnek lehet nevezni. Nem kell megijedni, bátran neki lehet esni a manapság használatban levő rozsdamentes késekkel, a "fémmel hozzáérni nem szabad!" tiltás még abból az időkből származik, amikor nem voltak rozsdamentes evőeszközök. Miután pürésítettem, következik a fűszerezés, mely nálam egy adaghoz a következő:

• kisebb fej vöröshagyma apróra vágva
• egy gerezd zúzott fokhagyma
• 1 tojásból készített majonéz
• só, bors ízlés szerint

Egy tálban mindezt robotgéppel alaposan összekeverem, akár azonnal is, de inkább pár órai állás után (hogy az ízek összeérjenek) fogyasztható. Legfinomabb pirítósra kenve, és paradicsommal együtt fogyasztva.

Zakuszka

Tulajdonképp nem más, mint egy "snassz" zöldségkrém". Ami egy picit csökkenti a snassz jelző jelentését az az, hogy gyakorlatilag rá kell szánni szinte az egész napot mire elkészül, de bőven megéri a fáradozást. Már csak azért is csinálom rendszeresen minden évben, mert MrCic olyan élvezettel fogyasztja, hogy öröm nézni. ;-)

Jómagam Erdélyben ettem először, mintegy 20 évvel ezelőtt, amikor először látogattam el Székelyföldre. Azóta rendszeres vendég a konyhában és a kamrapolcon. Épp tegnapelőtt főztem egy adagot (mondjuk szinte egész héten a télirevalóval szorgoskodtam), így mi sem időszerűbb, mint ennek a receptje. Most van itt az ideje, úgyhogy aki kedvet kap hozzá, minden hozzávalót megtalál garmadával a piacokon.

Mint ahogy említettem volt, a zakuszkához csak akkor érdemes hozzáfogni, ha rászánunk bő fél napot, vagy még többet, tehát idő szempontjából nem a dzsemfixes kategória. ;-)

Hozzávalók egy adaghoz:

• 3 kg vastag húsú paprika
• 3 kg pritaminpaprika (vagy paradicsompaprika, ki-hogy ismeri) 
• 1,0-1,5 kg sárgarépa 
• 1,0-1,5 kg tök vagy cukkini
• 1,0-1,5 kg padlizsán* 
• 1,0 kg hagyma 
• 1,0 l olaj 
• 1,0 l paradicsomlé 
• só, bors, babérlevél, pici cukor

Elkészítés menete:

A sárgarépát megtisztítom, felkarikázom, a paprikáknak eltávolítom a magházát, feldarabolom, a répára rétegezem, majd következik a kockára vágott tök. Nagyon kevés vízzel (kb. 0,5-1,0 liternyi) puhára párolom. Ugyan levet fog ereszteni, de szűrőkanállal tepsibe szedem, hogy minél hamarabb kihűljön, mert le kell darálni húsdarálón. Miután ez is megtörtént, "kezdődhet a tánc".

A hagymát apróra vágom és az olajjal felteszem dinsztelődni - amikor szép aranysárga, beleöntöm a darált zöldséget, az előtte megsütött és pépesített padlizsánt, a paradicsomlevet és elkezdem főzni. Innen kezdve maga a türelemjáték, ugyanis azt mondják, hogy ezt addig kell főzni, míg fel nem dobja az olajat. Magyarán, el kell forralni az összes vizet a masszából, eközben pépesedik, homogenizálódik, hellyel-közzel lekvársűrűségűre kell főzni, közben elég gyakran kell kevergetni.

Az általam közölt recept az alap, ezen kívül lehet bele tenni gombát, előre beáztatott fehér babot, mindent persze ízlés szerint, mint ahogy a fűszereket is.

Mikor késznek nyilvánítom, szárazra törölt üvegekbe teszem, tetejére rakok nagyon pici tartósítószert, majd szárazdunsztba teszem és hagyom ott kihűlni.

Kenyérre kenve is isteni finom ízorgia, szerintem pirítóson a legízletesebb.

Frissítés!
Mióta megvan a befőzőautomata, azóta annyi a módosulás, hogy egyáltalán nem teszek bele tartósítót, csak üvegekbe rakom, rácsavarom a tetőt, majd Kochen/30 perc fokozaton kidunsztolom.

____

*a padlizsánsütésről - ahogy mi készítjük - mindjárt írok bővebben...

Mert valahogy el kell kezdeni

Már nagyon régóta tervezem a konyhai tevékenységeimet is képernyőre vetni. Voltak ilyen-olyan próbálkozások más oldalakon, de valahogy nem igazán találtam felhasználóbarátnak, könnyen kezelhetőnek. Újabb blogot meg már nem akartam... Aztán egyszer csak született egy saját domain-név meg annak a blogja, s valahogy evidenssé vált, hogy ezt fogom átalakítani. Ennek most jött el az ideje. :-)

Nem tervezem, hogy a mindennapi főzési élményeimet osztom meg veletek, de majd kialakul menet közben. Először is az egyszer már feltöltött recepteket fogom ide átmásolgatni, az is jó kis nekirugaszkodás lesz. :-)

Ugyan a kreatív blogomban már bemutattam, hogy micsoda színt festettünk a konyhafalra, de megmutatom itt is. ;-)