Padlizsánsütés

Nálunk szinte félipari mennyiségben kerül a mélyhűtőbe, általában 20 kilónyit szoktunk minden évben megsütni. :-)

A sütésben nagy segítségemre van MrCic, aki nagy hozzáértéssel végzi ezt a feladatot. Először is jó nagy tüzet rak, ami akkor válik igazán használhatóvá a sütésre, amikor "leszakad". A padlizsánokat úgy ahogy vannak, a nyílt parázsra kell helyezni, majd időnként megforgatva egészen annyira meg kell sütni, hogy teljesen összeessenek, sőt mi több, itt-ott meg is égjenek.

Ezen a képen látszik, hogy majdnem készen vannak, de csak majdnem, hisz van amelyiken még egészen felismehető a zöldség formája.

Amikor késznek nyilvánítjuk a sütést, a tűz mellé készített hideg vizes vödörbe kerülnek, hogy meg lehessen őket tisztítani.

Miután megtörtént a csumának és a héjnak az eltávolítása, egy ládába kerülnek, hogy lecsöpögjön a levük és meghűljenek. Miután kihűlt, csak akkor kerülhet bezacskózásra és a mélyhűtőbe. Ha frissen készítem a krémet, akkor a hűlés után azonnal, vagy pedig télen amikor teljesen felengedett, a fagyasztás után. Egy zacskóba 2-3 darabot teszek, azt tekintem egy adagnak.

A padlizsánt a rostjaira merőlegesen apróra vágom, inkább pépesítésnek lehet nevezni. Nem kell megijedni, bátran neki lehet esni a manapság használatban levő rozsdamentes késekkel, a "fémmel hozzáérni nem szabad!" tiltás még abból az időkből származik, amikor nem voltak rozsdamentes evőeszközök. Miután pürésítettem, következik a fűszerezés, mely nálam egy adaghoz a következő:

• kisebb fej vöröshagyma apróra vágva
• egy gerezd zúzott fokhagyma
• 1 tojásból készített majonéz
• só, bors ízlés szerint

Egy tálban mindezt robotgéppel alaposan összekeverem, akár azonnal is, de inkább pár órai állás után (hogy az ízek összeérjenek) fogyasztható. Legfinomabb pirítósra kenve, és paradicsommal együtt fogyasztva.