Szelektív étkezés I.

Nagyon régóta készülök megírni ezt a bejegyzést, de valahogy mindig csak halogattam a dolgot, nem is tudom, hogy igazán miért. Az előzmények megértéséhez tartozik némi - ma oly divatos szóval élve - coming out a részemről. Aki régebb óta ismer, az még emlékezhet a kb. 7-8 évvel ezelőtti, 48-as konfekcióméretű énemre, s összehasonlításul láthatja a mostanit is (40-42-es méret). Alapból nem vagyok egy madárcsontozatú, szilfid termet, meg voltak némi egészségügyi problémák is, de tegyem a szívemre a kezem és mondjam ki bátran, hogy biza jelentős hányadban közrejátszott az étkezés is - úgy a mennyisége, mint a minősége...

Nem állítom egy percig sem, hogy a jelen állapotom ideális lenne, de kezdek magammal egyenesbe jönni, magyarán jól (s egyre jobban) érzem magam a bőrömben. :-)

Azt hiszem nem vagyok egyedül a "számtalan fogyókúrát kipróbáltam, de egy sem működött" kezdetű dallal, sokaknak ismerős. Vagy sikerült(t) ugyan fogyni, de aztán annak majdnem a duplája köszönt vissza. Aztán kipróbáltam a szintén oly sokak számára ismert 90 napos diétát*, betartottam mindent becsülettel s láss csodát, működött. Akkoriban kezdtem el kutakodni, hogy mi is ennek a tudományosabb magyarázata, eljutottam a testkontrollig, meg a szelektív étkezésig. Utóbbi aztán annyira jól sikerült, hogy a neten kutakodva elkeveredtem Ursula Summ honlapjára, illetve beszereztem a Magyarországon is kapható egyik könyvét. Ezeket bogarásztam mélyrehatóbban s elmondhatom, hogy mostanra szinte rutin lett az ily módon való étkezésem és konyhavezetésem úgy, hogy mindeközben MrCic mit sem érez meg az egészből (vagy csak annyit, amennyit ő is akar). ;-)

Ezen étkezés lényege, hogy az élelmiszereket három nagy csoportba osztjuk:

1. (zömében) fehérjetartalmú ételek (F)
2. (zömében) szénhidráttartalmú ételek (SZH)
3. semleges élelmiszerek. (S) 

Egyetlen szabály van: a semleges élelmiszerek mind a fehérje-, mind pedig a szénhidrát-csoportba tartozóval fogyaszthatók egyszerre, csak a F és a SZH nem fogyasztható együtt.

Joggal kérdezhetitek, hogy ezt lehet állandóan tartani? Természetesen nem, akarom mondani biztos lehetne, de nem is akarom!!! :-) Mert egyrészt egyszer élünk, másrészt meg annál azért jobban szeretem a hasam, hogy minden földi jót megvonjak magamtól. Alkalmanként igenis megeszem a töltött káposztát, a babgulyást füstölt hússal, a bolognai spagettit, a rántott sajtot, meg hasonló ínyencségeket is, de már messze nem olyan gyakorisággal mint eddig. A köztes időkben pedig betartom a fenti szabályt és ez így nagyon jó nekem s azt hiszem, ez a lényeg. :-) 

A továbbiakban majd részletezem kicsit ezeket az élelmiszer-csoportokat, kiegészítve az általam alkalmazott változtatásokkal.

Hogy miért is írtam mindezekről? Hátha valakinek jól jönne a közeljövőben... S ha bárkinek bármi kérdése van, nagyon szívesen válaszolok. Persze úgy, ahogy én értelmezem/csinálom egy percig sem állítva, hogy az a tuti és egyetlen járható út. Ergo aki csak fumigálni, illetve kötözködni akar az kérem, más fórumokat célozzon meg ezen indíttatású szándékával. :-)

______________________________________________

* Mint mindennek, ennek is vannak pártolói és támadói, vannak akik tudományosan alátámasztják, hogy miért igaz, mások pedig bebizonyítják szintén tudományosan, hogy miért is hülyeség. :-)

Püspökkenyér tojásfehérjéből

Ez még egy tavalyi süti, csak még nem tettem közkinccsé. Akkor sütöttem, amikor a pozsonyi kifli készítésekor kimaradt négy tojásfehérje s nem akartam egy újabb adag alvé szeletet készíteni. :-)

Hozzávalók:

• 4 tojásfehérje
• összesen 25 dkg aszalt gyümölcs és/vagy darabos dió (került bele: nagy darabokra vágott dió és -étcsokoládé, aszalt áfonya és -meggy)
• 6 dkg liszt
• 10 dkg porcukor
• 4 dkg olvasztott vaj

A tojásfehérjéket kemény habbá verjük a porcukorral (pár csepp ecet vagy citromlé, esetleg egy csipet só hatékony segítségünkre lehet ebben). Az összes aszalékot összekeverjük a liszttel, összevegyítjük a kemény habbal, majd a legvégén hozzáöntjük az olvasztott vajat. Zsírozott és lisztezett, vagy sütőpapírral bélelt formában 180 fokon 20-25 perc alatt megsütjük (jelen esetben szilikon kuglófformában készítettem).

Hedonisták csokoládémázzal fokozhatják az élvezeteket. :-)

Ugyan 4 tojásfehérjére szól a recept, de ha ettől többel, vagy kevesebbel rendelkezünk, akkor az arányok az alábbiak:

1 tojásfehérje : 6 dkg aszalvány : 1,25 dkg liszt : 2,5 dkg porcukor : 1 dkg olvasztott vaj

  

Ugyanannyi

Kezdjük az évi publikálást ezzel a világ legegyszerűbb sós rágcsájával. Elkészítésének apropóját az adta, hogy kallódott a hűtőben egy kis maradék tehéntúró, körözöttre meg most nem vágytam.

S, hogy honnan az elnevezés? Egyszer régen beszélgettünk receptekről a munkahelyen, szóba került ez is. Épp csak annyit mondtam róla, hogy milyen praktikus, mert amennyi túrónk van, ugyanannyi lisztre és margarinra van szükség, meg némi só kell bele és már kész is. Egy kolléganő (nem mondhatnám, hogy az eszéért szerettük) kérdi, hogy: "jó-jó, de mennyi?" Mondom: "ugyanannyi". Nos, ezt a párbeszédet szóról-szóra vagy négyszer megismételtük, mire szegény kifakadt: "De mennyi az az ugyanannyi? Száz kiló?!?" S amikor mondtam, hogy igen, akár annyi is lehet, akkor már semmi kétség nem maradt benne, hogy vagy megkattantam, vagy gúnyolódom... :-)

A ma készített adagom tehát:

• 25 dkg lisztet elmorzsoltam
• 25 dkg margarinnal, majd belegyúrtam
• 25 dkg tehéntúrót és 
• 2 tk. sót

Este összegyúrtam, folpackba csomagolva betettem éjszakára a hűtőbe.

Reggel bekapcsoltam a sütőt s amíg melegedett, addig átgyúrtam a tésztát, kinyújtottam ujjnyi vastagra. A tetejét tojással megkentem, jelen esetben szezámmaggal megszórtam, derelyevágóval rudakra vágtam és 180 fokon szép pirosra sütöttem (elkészíthető pogácsának is, de így gyorsabb).

Nem feltétlen muszáj hűtőben pihentetni - elméletileg süthető azonnal is -, de határozottan jót tesz neki a hideg helyen való üdülés. ;-)

...

Minden kedves olvasómnak, idelátogatónak kívánok kellemes, szeretetteljes ünnepet!

Sajtos kosárka

A sok édes süti mellett igenis elengedhetetlen (számomra legalább is), hogy legyen valami sós rágcsa is, anélkül nem teljes a repertoár. :-)

A perec receptjét közkinccsé tettem már ebben a bejegyzésben sajtos stangli néven - csak annyi a különbség, hogy most nem derelyevágóval vágtam rudakra , hanem perecformákat szúrtam ki a tésztából.

Sajtos kosárka

Leveles tésztát kivesszük a fagyasztóból, addig elkészítjük a tölteléket.

• 4 dl tejet felmelegítünk
• 12 dkg vajjal/margarinnal, majd megfőzünk benne
• 12 dkg lisztet.

Ha kihűlt, egyenként belekeverünk

• 2 egész tojást és
• 20 dkg reszelt sajtot, valamint
• ízlés szerint sót, fehér borsot, szerecsendiót (aki nem szereti, utóbbi kettőt elhagyhatja)

A leveles tésztát vékonyra nyújtjuk, nagy pogácsaszaggatóval köröket vágunk, kosárkaformába helyezzük őket, majd két kanál segítségével diónyi halmokat adagolunk a töltelékből.

180 fokos sütőben szép pirosra sütjük.

Nem mondom, hogy másnap nem finom, de frissen fogyasztva igen csak addiktív. :-) 

Pozsonyi kifli

Évek óta valahogy inkább ezt sütöm nem a bejglit, a csoda tudja miért. Már csak azért is érthetetlen számomra, mert ugyanazt a receptet használom a tésztájának. Talán-talán az lehet a magyarázat, hogy amikor kiflinek sütöm meg, sokkal vékonyabbra ki lehet nyújtani a tésztát, így aztán tényleg a töltelék dominál. :-)

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 21 dkg vaj
• 5 dkg zsír
• 4 tojás sárgája
• 0,75 dl tej
• 3 dkg élesztő
• 2 ek. porcukor
• csipet só

Töltelék:

• 1-1 dl vízből és 10-10 dkg cukorból szirupot főzök, ezt ráöntöm 10-10 dkg darált dióra/darált mákra. A tölteléket előre elkészítem és hagyom teljesen kihűlni.
• A diótöltelékbe szoktam még reszelt citromhéjat tenni, a máktöltelékbe pedig mazsolát és szintén egy kis reszelt citrom-, vagy narancshéjat.

A tészta hozzávalóit alaposan összedolgozom (az élesztőt felfuttatom a tejben), majd hagyom pihenni/kelni legalább egy óra hosszáig. Utána a tésztából diónyi kis gombóckákat szakítok (60-70 db lesz), igen vékonyra elnyújtom. Megkenem a töltelékkel, felsodrom, majd kifliformára alakítom.

Megkenem tojással, langyos helyen hagyom addig míg a tojás megszárad, majd még egyszer lekenem, s ekkor már hűvös helyre teszem. 180 fokon szép pirosra sütöm.

Kocsonya

Nincs rá jobb szó mint az, hogy: imádom! :-)

• 4 db natúr- és füstölt sertésköröm vegyesen
• 3-4 sertésfül
• némi bőrke (tudom, nem SI-mértékegység a 'némi', de nem tudnám egzaktabb módon megfogalmazni)
• 1 közepes zellergumó
• 5-6 sárgarépa
• 2 fej vöröshagyma
• 8-10 gerezd fokhagyma
• 1 db csípős paprika
• szemes bors
• só

Az összes sertésalkatrészt átperzseltem, alaposan letisztogattam, kiáztattam, majd hideg vízben odatettem főni. Miután elkezdett forrni, minimálisra csökkentettem a lángot alatta, időnként lehaboztam. Amikor már nem kellett többet habot szedni, belekerültek a fűszerek. Kb. három órányi fövés után helycsere történt, a csípős paprika kikerült a fazékból, a zöldségek bekerültek, megsóztam. Innen számítva további három órát főtt annyira gyönge tűzön, hogy szinte nem is lehetett látni rajta, hogy fő. Amikor már a csontok maguktól kipotyogtak a lábvégekből (mármint a sertéslábból, nem az enyémből), akkor egy szűrőkanál segítségével kiszedtem az összes növényi- és állati darabot a léből, hagytam 15-20 percig ülepedni. Míg ülepedett, kicsontoztam a körmöket, szétosztottam az előkészített tálakba, répát karikáztam a tetejükre, a levet pedig átszűrtem 3 réteg gézen. Hogy ne bízzuk a véletlenre, amikor osztottam szét a levet az edényekbe, még egy organzarétegen is átszűrtem.

Az éjszakát hűvös helyen töltötte, így ma már ezt reggelizhettünk.

Míg a kocsonya készülgetett, addig bőven volt időm arra, hogy a fonott kalácsot is elkészítsem. Ja, hogy mit keres a kalács a képen? Be kell vallanom töredelmesen, hogy a kocsonyát foszlós kaláccsal (és ecetes uborkával) szeretem a legjobban. Jó kis perverzió, mi? :-D  

Birsalmasajt

Ez lett az idei birsalmasajt-termés. Azaz majdnem, mert egy darab hiányzik, ugyanis muszáj volt kóstolót ejteni, nehogy fölöslegesen szikkasszuk és várakozzunk. :-D

Most még ilyen profán módon, tepsibe ültetgetve vannak, hisz most szedtem ki a formából, vár még rájuk több napi szikkadás.*

Hozzávalók:

• birsalma tetszés szerinti mennyiségben
• tiszta gyümölcspép minden kilogrammjához 80 dkg cukor
• citrom

A birsalmasajt-készítésnek is számtalan módja ismert, mindenki a sajátjára esküszik. Mert ugye van a dilemma, hogy hámozni vagy sem, magházat benne hagyni/nem hagyni, s még sorolhatnám a számtalan, eget rengető felmerülő "problémákat". :-)

Őszintén szólva én nem cicózok vele sokat. Alaposan megmosom a birsalmát, ledörzsölöm a kis bársonyos szőröket róla, majd négybe vágom. A héját és a magházát benne hagyom, hisz ezekben van a rengeteg pektinanyag. Csak a hibás részeket vágom ki a gyümölcsből, illetve azokat a magokat távolítom el, amik amúgy is kipotyognának. ;-)

Annyi vizet engedek rá amennyi épp ellepi, majd puhára főzöm és átpasszírozom. Összekeverem cukorral, teszek hozzá kifacsart citromlevet ízlés szerint (nagyjából egy kilóhoz egy citromot szoktam), s elkezdem főzni lassú tűzön. Nos, innen kezdve türelemjáték a dolog. Arról nem is szólva, hogy ahogy sűrűsödik, egyre nagyobb erőt kell kifejteni a keveréséhez, de megéri a fáradozást. :-) Akkor minősíthetjük jónak, ha egy kistányérra cseppentve szinte azonnal dermedni kezd. 

Készíthető natúran is, de tehetünk bele a legvégén száraz serpenyőben pirított diót/mandulát/mogyorót stb.

Vízzel kiöblített formákba adagoljuk, pár nap után a formából kivehető és száraz, szobahőmérsékletű helyen hagyjuk szikkadni. Utána jól záródó dobozban sokáig eláll.

*Ránk pedig az, hogy gyakorolhatjuk a türelmet és az önmegtartóztatást ;-)

Alvé szelet

Gyerekkorom egyik kedvenc édessége, az eredeti recept még nagyapám testvérének keze nyomát dicséri.

Különösen tudom ajánlani akkor, amikor van kimaradt tojásfehérje, de már unjuk a habcsók-variációkat.

Hozzávalók:

• 4 tojásfehérje
• 8 dkg méz
• 20 dkg cukor
• 2 tk (=1 tasak) vaníliás cukor
• 25 dkg gorombára durvára vágott dió
• ostyalap

A fehérjéket kemény habbá verjük, közben hozzáadjuk a mézet, a kristálycukrot és a vaníliás cukrot. Gőz fölött addig keverjük, míg jól besűrűsödik, ekkor beleforgatjuk a diót.

Megkenjük az ostyalapot, beborítjuk egy másikkal, majd egy nem túl súlyos nehezéket teszünk rá. Szobahőmérsékleten hagyjuk két-három napig szikkadni, utána lehet szeletelni anélkül, hogy a töltelék kifolyna.

Mivel nekem most csak 2 db tojásfehérjém volt, így két darab 15x30 cm-es ostyalap elég lett. A fenti adaghoz négy lap kell ebből a méretből.

Mézeskalács és annak díszítése

Minden egyes mézeskalács-sütéskor megfogadom, hogy legközelebb tényleg csak egy adagot sütök - 75 dkg lisztből -, de aztán valahogy mindig dupla adag készül. :-) Mert hát végül is az összeállítás ugye nem nagy kaland, jól záródó dobozban sokáig eláll és még sorolhatnám az előnyeit a kétszeres adagnak...

Általában a hatodik tepsinyi adag sütésének tájékán kezdem el szidni magam, lévén hátra van még három és igen csak kezd az agyamra menni a monotonitás még akkor is, ha csak 10 percet tölt el a sütőben egy adag.

Lényeg a lényeg, tegnap megsütöttem, mára maradt az élvezetesebb része, a díszítés. Sajnos messze áll a tökéletestől, de nekünk ilyen kis "nyomoronc" állapotban is tetszenek. :-)

Ez még a tegnapi állapot, a meztelen igazság. :-)