Székely Sampler SAL Saga I.

A tegnap esti ígéretemhez híven, ma reggel fotó készült az első fázisról.

Sajnos, itt Istenhátamögött Alsón nem lehet ám kapni akármilyen hímzővásznat, csak csomagküldéssel tudtam volna megoldani, így erre a fehér alapra készült (egyébként,nyers, vagy szürke len lett volna, de ezt a tervet sem adtam fel!), s a hímzőcérnák is azért lettek ilyen színesek, különben egy színnel hímeztem volna - de már tudom, hogy mi lesz belőle és hol lesz a helye, de ezt fedje jótékony homály mindaddig, amíg kész nem lesz. ;-)

Ha keresztben áll a szem

Életem első "igazi" kézimunkájának készítésekor cirka 6 éves lehettem. Keresztanyámtól kaptam egy készletet, négy kis textilszalvéta volt kidrukkolva keresztszemes mintával, osztott hímző is volt mellékelve, már csak varrni kellett. Szorgalmasan neki is estem, kivarrtam, anyukám géppel beszegte a széleket - emlékeztem rá, hogy anyu sokáig használta is a konyhában kancsóterítőként, aztán sokáig nem találkoztam a varrománnyal.

Most hétvégén amikor otthon voltunk, rákérdeztem s kiderült, hogy biza megvan még mind a négy darab, igaz már agyonmosott állapotban, de még kivehető a minta. Lefotóztam, s elhoztam nektek megmutatni, hogy micsoda krix-kraxok születtek anno, horribile dictu mekkora csomókkal (sic!) a hátoldalán . :-))))))
Őszintén remélem, hogy nem csak valami torz énkép mutattatja velem azt, hogy azóta sokat fejlődött a finommotorikám s a precizitásom. :-DDD

S, hogy miért is mutattam mindezt? Csatlakoztam Barbi felhívásához, a Székely Sampler SAL-hoz. Eddig még soha nem csináltam ilyet (mármint xszemes SAL-t), úgyhogy épp itt az ideje. Az első feladatot már abszolváltam, de képet csak holnap tudok mutatni, mert Barbi kifejezett kérése volt - mondjuk jogosan -, hogy ne vakuzzunk ha csak egy mód van rá, úgyhogy fotó holnap reggel születik.

Hááát, hirtelen felindultságból ennyi. :-)))

Gizi játszik... vagy mi játszunk? ;-)

Kérem szépen az úgy van, hogy van nekünk ugye a Gizi cicánk, aki pici kora óta igen csak játékos kis lény.
Amikor én kávézom, MrCic cappuccinót iszik (többnyire tasakost) és a kiürült papírtasakot gombóccá gyűrve megkapja Gizi pofozgatásra.
Ennek előzménye, hogy egyszer véletlenül leejtettem, ő azonnal rárabolt, utána már tudatosan megkapta, mert olyan jópofán játszik vele. Egyszer csak valahogy kialakult egy játék közöttünk: elrúgtam a papírgalacsint, hogy zörögjön és guruljon, Gizi utána szaladt, majd a szájában visszahozta és letette elém. Csak úgy próbaképp megint elrúgtam, ő megint visszahozta - be az asztal alá és onnan a lábam elé pöckölve. Ha formában van, képes tízszer is visszahozni. :-)
(mondta is az egyik kolléganőm, hogy azért figyeljünk oda, mert ha elkezd ugatni, vigyük pszichológushoz) :-)))

Azóta ez nálunk már szertartás, ezt örökítettük meg egy kis videó formájában, fogadjátok szeretettel. :-)

Az első évtized utolsó évének első bejegyzése :-)

Tudom, már kicsúsztam a 8 napból is, de tiszta szívből kívánom minden kedves Látogatómnak a szokásos sallangokon túl, hogy sikerüljön megvalósítania álmait, hogy legyen annyi ideje alkotni, hogy akár már rá is unjon ;-), hogy soha ne fogyjanak el a megvalósítandó ötletek! :-)

Illene egy kis számadást végeznem az elmúlt évről, ez azonban kicsit hosszadalmas lesz/lenne, így az marad majd a következő bejegyzésre - hogy miért? A cirmogás végén kiderül...

Mindig is evett a fene, hogy hogyan lehetek annyira béna, hogy eddig képtelen voltam megtanulni horgolni főleg azok után, hogy kismillió könyvem, újságom, netről letöltött leírásom van hozzá. A kötés és a foltvarrás alapjait is elsősorban autodidakta módon sajátítottam el, úgyhogy már csak ezért is bosszant(ott) a dolog - nos, a héten körbebástyáztam magam mindenféle szakirodalommal, s nekifogtam.
Természetesen ezek még nagyon az alapok, de lassan eljutok oda, hogy ne keverjem a hamis-, a kis-, a rövid-, a fél- és ilyen-olyan pálcikákat. :-))))
Ezek az első szüleményeim:

S, hogy hova készülnek ezek? Egyelőre csak bele a vakvilágba (bár elképzelések már vannak), aztán egyszer majd visszaköszönnek itt-ott. :-)

Köszönöm szépen mindenki karácsonyi és újévi jókívánságait, főleg a felépülésre vonatkozóan! Szerencsére már magam mögött tudhatom Tüdő Gyula bácsit, hogy a fene enné meg az öreget, pofátlanul beállított és a nyakamon lógott jó két hétig... :-(

Végül aztán szilveszter előtt pár nappal elutaztunk anyósomékhoz, ahol is a sógornőmtől kaptam ajándékba egy, a TV-ben oly sokat reklámozott Pro-V gyalut:

Már többször használtam mióta megvan, tényleg nagyon éles, ma pedig a saját bőrömön is megtapasztalhattam, hogy mennyire... hááát ENNYIRE:

Így most aztán elmondhatom, hogy véremet adtam az ebédért... :-)))))

Életjelek, melyeket mostanában mutatok...

Ha megkérdezné valaki, hogy mit kaptam Karácsonyra - "tüdőgyulladást, vagy valami hasonlót", válaszolhatnám... :-|

Köszönöm mindenkinek a jókívánságokat az egészségi állapotomra és egyebekre vonatkozóan - hétfőn már nem húztam tovább sem az időt, sem a fuldoklásomat, elmentem a dokihoz, aki le is kapott 20 körmömről azonnal, hogy hol voltam eddig. :-( Igazából nem is én lettem volna a sorban a következő, de egyszer csak megjelent a doki az ajtóban, hogy "no, az jöjjön be aki így köhög"... Megvizsgált, kikérdezett, majd felírt valami lórúgás antibiotikumot, szteroid tartalmú vackokat (püff neki, megint nem indulhatok az olimpián), szigorú ágynyugalmat írt elő.
Kérdezte, táppénzre vegyen-e? Mondtam, semmi értelme, hisz szabadságon vagyok... :-|

Így aztán minden nemű erdélyi utazás kútba esett, itthon ápolgattuk egymást (közben MrCic is lerokkant). Nem mondom, izgalmasabb ünnepnapokat is el tudnék képzelni, mint állandó lázmérést, majd betegen némi konyhai teendőket ha nem akartunk éhen pusztulni pont Karácsonykor*, de jelentem, rossz hírem van az ellenségeim számára, (ezt is) túléltem! :-)))

Lassan gyógyulttá nyilvánítom magam, s kissé megkésve, de annál nagyobb szeretettel kívánok minden kedves Olvasómnak, Látogatómnak, Blogbarátnőnek kellemes Karácsonyt arra az időre ami még az ünnepből hátra van!

*nesze nekünk kivándorlás, ezzel biza együtt jár a család- és rokonmentesség is, de hát mi akartuk, önként és dalolva...

Egy újabb játékszer...

...amivel feltétlenül el kellett töltenem az időmet. :-)

Hogy több ismerőst is idézzek: "te semmilyen vackot (ez utóbbi szó egy nem épp nyomdafestéket tűrővel helyettesítendő, ha szó szerint akarunk idézni :-)) - a szerk.) nem dobsz ki?!?"
Tényleg minden hülyeséget elpakolok, egyszermégjólehetvalamire-alapon... így történt ez a gyertyacsonkokkal, vagy olyan formagyertyákkal, amelyek roppant mutatósak, ám miután kiég a közepük 2 cm átmérőjű lyukban, ott marad körben a sok viasz stb.

Régóta dédelgetett álmom volt, hogy kipróbáljam a gyertyaöntést, így kedvenc csomagküldőmtől rendeltem öntőformát sok minden egyéb hasznosság társaságában.
Tegnap este keletkezett a barnás (nem színeztem, hanem a sok maradék összeöntve ilyen színt adott), adtam hozzá fahéj illatú illóolajat, s a sikeren felbuzdulva nemrég borítottam ki a formából a zöldest, ami úgy keletkezett, hogy a tegnapról még kimaradt viaszdarabkákhoz farigcsáltam sárga és kék zsírkrétát. A változatosság kedvéért fenyő illatú illóolajat kevertem bele.
Úgy érzem, lesz még folytatás. :-)

Illatos és illattalan miazmások

Ahhoz képest, hogy idén ünnepeltük Kazinczy születésének 250. évfordulóját, igazán alkothatnék fantáziadúsabb szavakat is, de most ennyire futotta... ;-)

Szóval ígértem, hogy lefotózom az illatos koszorút, íme. Mivel nem volt itthon több gyertya-alátétem (nem tudom mi a pontos megnevezése), így narancskarikára helyezett fahéj illatú mécsest tettem rá. Ez díszíti és illatosítja az irodánkat, a barna gyertyás koszorú pedig az itthoni.

A harang gyorsterápiás céllal készült. Még a pár szabadnap előtti héten amikor már minden létezőm tele volt mindennel, amikor valami hirtelen felindultság ért, akkor nem gyilkolásztam mondjuk (pedig esküszöm, megfordult a fejemben :-D), hanem egy kicsit tömködtem a rongyot a hungarocellbe, aztán egyszer csak elkészült. :-)

Parafadugó-tábla. Reggelente a ragya kiver, hogy örökké keresnem kell az épp aktuális fülbevalómat, hiába vannak dobozban, ott is mindig elkószálnak, összekócolódnak, így rövidre kellett zárnom a kérdéskört. A dugókba gombostűket tűztem, a tábla a fürdőszobában került elhelyezésre, így kéznél van mindegyik - vagyis egyelőre még nem mindegyik, szépen sorban szedegetem őket elő, ahogy épp következnek. :-)

Kiegészítés az előzőhöz

MrCicnek van egy fekete inge óarany csíkokkal, mondtam is neki, hogy ha azt felvenné fekete nadrággal s abban jönne a bálba*, akkor mi lennénk az Addams Family-ből az új Morticia és Gomez. :-)
Már csak azt a tüzes, vérpezsdítő táncot kellene hozzá eljárni, amit a fentebb nevezettek roptak a barlangból kialakított bisztróban. :-DDD

Tudom, dilis vagyok, de ez a jelenet mindig megnevettet. :-)))

*végül szmokingban jött :-)

Báli alkatrészek

Hosszú-hosszú idő után végre összeülhettünk Bűvössárkánnyal némi közös alkotásra. A kihagyásnak részint az időhiány, illetve az alkotói válság voltak az okozói. Mert ugye fejben varrok, mint egy güzü, de sokszor amikor hazaestem a gályából és fizikailag lett is volna időm gép mellé ülni, csak néztem ki a fejemből órákig ész nélkül, s közben átkoztam magam, hogy ha képes lennék megmozdulni, mennyi mindent alkothatnék...

Az utolsó jelentkezésem óta volt néhány történés, többek között lezajlott a Határtalanul rendezvény, ahol új vezetőséget kapott a Céh, innen is gratulálok minden újonnan megválasztott vezetőségi tagnak+az új elnöknek, munkájukhoz sok kitartást nekik, ennyi nőt összefogni nem kis feladat lesz! ;-))) Amit biztosan tudok, hogy 2010-től szüneteltetem a szüneteltetést, azaz újra befizetem a tagdíjat. :-)

Közben megpróbáltam folyamatosan követni az általam oly kedvelt blogokat, de nem sok sikerrel jártam s azt hiszem, behozhatatlan előnyre tettek szert a többiek, azaz már nem is fogom tudni behozni a lemaradásomat a követésükben de láttam, hogy mindenki rengeteget alkotott.

A múlt héten volt szerencsém itthon tölteni pár napot, így egy hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntöttem, hogy a tegnap este megrendezett bálra összeütök magamnak egy "kollekciót". Felöltözve ugyan nem készült rólam kép ezidáig, de azt mondta mindenki hogy nagyon csinos voltam, úgyhogy bezsebeltem egy nagy adag dícséretet s máris nagyon jól indult az estém! :-)
Íme a ruházatom:

A szoknya fekete taft, egészen hosszú, csak a cipőm orra látszott ki alóla. Bélelt, egész combközépig testhezálló - oly annyira, hogy leülésnél fel is kell húzni kissé -, majd combközéptől hirtelen bővülni kezd lefelé. Be is "zabált" a szoknya 3 méter taftot. :-)
A felsőm szabását tekintve kissé denevérujjú, vállban és mell alatt húzott, alapszíne fekete, azon óarany színű nyomott minta.
A kabátka - nem is kabátka, mert nincs bélése - szintén óarany színű, rajta vékony vonalakkal élénk arany virágok, anyaga szaténselyem.

Mivel kész lettem péntek estére mindennel, így tegnap délben kitaláltam egy táskát is hozzá, az meg ilyen lett.

A szoknya anyagából varrtam, mágneszárral záródik. Eredendően egyszínű fekete minden különösebb csicsa nélkül, de készítettem hozzá egy kdatta féle virágot az öltözékem anyagaiból plusz egy kis arany organza. A virág biztosítótűvel volt a táskához rögzítve, így bármikor levehető, lecserélhető.

Meg készítettem egy mini, illatos adventi koszorút is, melyen éjfél után meggyújtottuk az első gyertyát, erről kép majd talán holnap, mert bent hagytam a művházban, hogy ott is legyen az asztalomon valami dísz, így advent idején.

Boldog várakozást mindenkinek!