2014. szeptember 12., péntek

Mindeközben az Univerzumban, egy csoportterápián...

én: "Sziasztok! Ágnes vagyok, 43 éves, mániákus befőzésfüggő."
tömeg: "Szia, Ágnes!!!"*


*részletek később ;-)

2014. június 22., vasárnap

Egy tálból cseresznyézve

Tény, hogy nem adtam a konyhai tevékenységeimről életjelet január óta de üzenem az aggódóknak, hogy volt sütés-főzés rendesen.* :-)

Van egy szerencsétlen, beteg cseresznyefánk és mintha hattyúdalát énekelte volna idén - 5 nagy vödörnyit szedtünk le róla (kb. 60 liter), meg sem mértem mennyi volt kilóra. Úgyhogy ezzel hivatalosan megnyitottnak nyilvánítom az idei befőzési őrületemet - nem mintha kiürült volna a kamra a tavalyi telerámolás után, de hát sose tudni mikor köszönt be a világvége. ;-)
  • Lett 36 üveg befőtt, (fele maggal, fele nélküle**), minden üvegnyire tettem egy csapott evőkanálnyi cukrot, felöntöttem vízzel, majd ment a gépbe.
  • Mivel a cseresznye nem egy karakteres gyümölcs, így kevertem hozzá némi magozott meggyet, tavalyról fagyasztóban üdülő piros és fekete áfonyát és kinyertem belőle kb. 4 liternyi levet. Ebből valahogy a 3 liter feletti mennyiség elfogyott, mielőtt bármi egyéb történhetett volna vele. ;-)
  • A lékészítésből visszamaradt gyümölcshúshoz pedig kevertem kevés cukrot, pár perc főzés után üvegekbe raktam (14 kis üveg telt meg), majd a lével együtt kidunsztoltam.


Befőtt és magozott cseresznye: 80°C, 30 perc
Ivólé: entsaften, 60 perc
Lekvár és ivólé: 95°C, 35 perc

* Na jó, nem az elmúlt két hétről beszélek, amikor is szinte csak hideg kaja volt. De hát így járt MrCic, kellett neki mezőgazdász feleség... ;-)
** Nem, nem akarok egy darabig meggymagozót látni, pláne használni! Bár ez a tiltakozásom nem fog sokáig tartani, vészesen kezd érni a meggyünk is. :-)

2014. január 26., vasárnap

Sajtos csigatallér

Két helyről kaptam anno ehhez a mennyei sós rágcsához receptet - az összetevők ugyanazok voltak mindkét leírásban, csak az arányok voltak mások. Nos abból a kettőből gyúrtam (a szó legszorosabb értelmében is) egy harmadikat, én az itt leírt változatot szoktam sütni, bátran merem ajánlani. A siker garantált! :-)
  • 60 dkg lisztet elmorzsolunk
  • 25 dkg margarinnal
  • 2 tk. sóval
  • 1 tk. (fél tasak) sütőporral, majd hozzáadunk 
  • 2 dl tejfölt és összegyúrjuk.

Fél órára hideg/hűvös helyre tesszük pihenni, addig elkészítjük a tölteléket:
  • 20 dkg margarint alaposan kikavarunk, majd
  • 25-30 dkg reszelt sajtot keverünk bele (nem rontja ám el, ha ebből a mennyiségből kb. 10 dkg-nyi füstölt sajt)
  • egy gondolatnyi őrölt paprikát is szoktam beletenni, de ez opcionális, csak a színe miatt használom. :-)

A pihentetett tésztát 3-4 részre osztjuk (értelemszerűen a tölteléket is annyi felé kell osztani, amennyi felé a tésztát), egyenként vékonyra nyújtjuk, mindegyiket megkenjük töltelékkel és feltekerjük mint a bejglit. Fóliába/folpackba csomaguljuk, majd betesszük a hűtőbe egy éjszakára*.
Másnap éles késsel vékony szeletekre vágjuk (3-4 mm), sütőpapíros tepsibe rakjuk és 180°-on aranysárgára sütjük. Frissen se rossz, de a legjobb akkor, miután teljesen kihűlt, horribile dictu több napos pihenés után. :-)

*Ma pl. reggel gyúrtam be és nemrég sütöttem ki - a lényeg, hogy több órán át fagyoskodjon, legyen ideje visszakeményedni a sajtos margarinnak, hogy jól szeletelhető legyen.

2014. január 21., kedd

Citromos álom

Tekintetes bíróság, az úgy történt, hogy én imádom a citromot minden formájában, legyen az gyümölcs, íz, illat, szín. Ha meg sütemény, akkor pláne! :-) Jó pár évvel ezelőtt egy foltvarró táborban módomban állt kóstolni egy isteni citromos kavart tésztát, aminek azon nyomban elkértem a receptjét és azon nyomban át is írtam (először csak magamban, aztán ténylegesen is - nem jelent ez semmi különleges módosítást, nemes egyszerűséggel megdupláztam a citrom mennyiségét, szóval:

  • 30 dkg porcukrot habosra keverünk
  • 30 dkg vajjal /margarinnal* 

Belekeverünk 

  • 6 tojás sárgáját
  • 2 tasak vaníliás cukrot**
  • 2 citrom reszelt héját***
  • 30 dkg réteslisztet, melyben előzőleg elkevertünk
  • 1 tk (=1/2 tasak) sütőport, majd a legvégén a
  • 6 tojás fehérjéből vert habot.

Kizsírozott, vagy sütőpapírral bélelt tepsiben közepes lángon (180°) megsütjük. Nem kell nagyon sötét színűre sütni, sima gázsütőben kb. fél óra alatt megvan.

Miután kihűlt, összeállítunk egy szmötyit az alábbiakból:
  • 14 dkg porcukor
  • 2 citrom leve
  • 1 tk. olaj
  • 1 ek. forró víz

Ezt szétkenjük a még tepsiben levő tészta tetején, és legjobb pár órán keresztül pihenni hagyni (én pl. este megsütöm és lekenem, másnap reggel darabolom), hogy jól beszívódjon, majd felszeleteljük, AZONNAL megkóstoljuk, majd örülünk, hogy milyen ügyesek voltunk. ;-)
Ha sok dicséretet akarunk bezsebelni, akkor sok embert megkínálunk. Ennek azonban az a veszélye, hogy nekünk sokkal-sokkal kevesebb marad. :-D

*most sajnos épp utóbbi lett, mert a vajat elhasználtam a croissant-hoz a napokban és azóta nem jártam még csak bolt közelében sem
**ez nálam 2 tk. vaníliakivonatot jelent
***hál'Istennek az Aldiban egyre gyakrabban lehet venni olyan citromot, melynek a héja is alkalmas fogyasztásra

2014. január 18., szombat

Sajtos, ropogós kiskifli

Számtalanszor sütök kiflit, nagy keletje van nálunk. Ez általában kelt kifli, ami persze még másnap is ehető, de tegyük a szívünkre a kezünket, frissen, még langyosan (és egészségtelenül) az igazi. :-) Tartósabb fogyasztásra (már ha el nem fogy) egyéb sósakat szoktam sütni, EZIDÁIG! :-) Egy alkalommal egyik nagyon kedves kolléganőm hozott be a munkahelyre fémdobozban apró és decens, kívül ropogós ám belül puha kifliket, melyekről kiderült, hogy akkor már 1-2 naposak voltak. Ez a tény mit sem rontott az élvezeti értékükön, sőt! Nincs mit szépíteni, mint a sáskák, úgy csaptunk rá a doboz tartalmára. :-)
Egy ici picit módosítottam a recepten, így adom közre.



  • 50 dkg lisztet elmorzsolunk
  • 25 dkg margarinnal és
  • 4 tk. sóval

A közepébe ütünk:

  • 1 egész tojást
  • fél csomag friss élesztőt (az élesztőt belemorzsolom egy csészébe, kikeverem fél tk. cukorral; pár perc múlva kezd folyékonnyá válni, majd habosodni, ebben az állapotában keverem a liszthez)
  • 1 kis pohár tejfölt.

Alaposan összedolgozzuk, majd folpackba tekerve hűtőben éjszakáztatjuk (ha este akarjuk sütni, akkor reggeltől estig hagyjuk a hűtőben).
Másnap a tésztát 10 részre osztjuk, kb. 20-22 cm átmérőjű körnek kinyújtjuk, 8 részre vágjuk, feltekerjük kifli formára, tetejét tojással megkenjük, reszelt sajttal megszórjuk, majd előmelegített, 180°-os sütőben pirosra sütjük. Összesen lesz 80 db kiflink*, melyek kb. 5 centisek. 

*Mivel nagyobb társaságnak sütöttem (pontosabban még most is sül egy tepsivel), így 1 kg lisztből indítottam - nem nehéz kiszámolni, hogy 160 db kiflim lett. :-)

2014. január 13., hétfő

Croissant


Régóta készülök már, hogy kipróbáljam, most jött el az ideje. A recept egyértelműen  Limara érdeme, bátran ajánlom mindenkinek, aki szeretne friss péksüteményt reggelire/vacsorára/csak úgy. :-)
Mindössze annyit változtattam a recepten, hogy a só mennyiségét megnöveltem 1,5 kávéskanálnyira, a cukorét pedig lecsökkentettem 3 evőkanálnyira.
Mivel teljes adagból készítettem, így a tésztát eleve ketté osztottam, egyik fele a recept szerint ment pihenni a hidegbe és utána dolgoztam fel, a másik felét pedig azonnal formáztam és szobahőn kelesztettem, abból lett a vacsoránk. A hajnali sütést pedig MrCic viszi reggelire. :-)

Kiegészítés: a hajnali sütés sokkal-sokkal jobban sikerült és finomabb lett, pedig az estire sem volt panasz. ;-) Szinte szálaira lehet szedni, gyönyörűen megnőttek, már épp azt néztem, hogy a sütőből is majdnem kijöttek. A 8 db kifli gyakorlatilag betöltötte a nagy gáztepsit. Száz szónak is egy a vége, süthető ez (majdnem) azonnal is, de meghálálja a hideg helyen való éjszakáztatást.

2013. december 26., csütörtök

Pulyka-koszorú Fakanál módra, azaz hogyan módosítsunk a menün az utolsó pillanatban

Gyerekkoromban rengeteg pulykahúst ettünk, minden télen volt otthon "pulykator", olyankor 2-3 madár is terítékre került, a gigant fajtákból. Ugyan nem saját nevelés volt, de tanyán nőttek fel, ergo nem hormonoktól nőttek meg 20 kilósra. De nem is tartalmazott ennyi vizet a húsuk, mint manapság a hentesnél/boltban kaphatóké...
Nos, egy ekkora dinónak ;-) bizony öt kilónyi mellhúsa volt, ami bizony nem a zsírtartalmáról ismert, magyarán ha nem igazán jól készítik el, akkor rántott hungarocellel ki is lehetne váltani, garantáltan koleszterinmentes lenne a menünk.

Így aztán a hagyományos liszt-tojás-prézli szentháromság MELLőzésre került, helyette az alábbi bundával öltöztettük fel a hússzeleteket:
  • 2 egész tojás 
  • 1 ek tejföl
  • 1 kisebb krumpli sajtreszelőn lereszelve
  • 1 kis fej vöröshagyma apróra vágva
  • 1 gerezd zúzott fokhagyma
  • 15 dkg reszelt sajt
  • só, bors ízlés szerint
  • annyi liszt, hogy sűrű palacsintatészta állagot érjünk el vele
Mindent összekeverünk, a hússzeleteket megsózzuk, lisztbe forgatjuk, majd a fenti masszával bebundázzuk és vagy olajban sütjük ki mint a klasszikus rántott húst, vagy tepsibe rétegezzük és sütőben sütjük.

Gyakran készítem manapság is, mostanra is ez volt a terv. Közbejött azonban egy kis "baleset", Fakanál/Éva bloggerinánál megláttam egy pulyka-koszorúnak keresztelt receptet, ami összetevőiben kicsit hasonlít az enyémhez. Ezért aztán gondoltam, hogy rossz nem lehet, már csak azért sem, mert Éva receptjei maximálisan megbízhatók, bátran ajánlom a blogját és receptjeit mindenki figyelmébe.
A pulyka-koszorúhoz a hozzávalók és az elkészítés módja megtalálható nagyon profi módon ezen bejegyzésében. Amin legközelebb változtatni fogok az az, hogy még több aszalt szilvát teszek közé. :-)

Mivel volt némi főtt krumpli maradékunk, így a köret röszti lett. A krumplikat nagylyukú reszelőn reszeltem le, sóztam, borsoztam, belekevertem egy gerezd zúzott fokhagymát, majd egy egész tojással összeállítottam a masszát (szalonnapörc nem került bele, hisz a főételen volt rendesen), kevés olajban szép pirosra sütöttem.


 

2013. december 25., szerda

Fonott kalács (videóval)

Dologtiltó nap ide vagy oda, nálam a kocsonyafőzés mára maradt és erről eszembe jutott, hogy tavaly már írtam a kocsonyához fogyasztott fonott kalács mániámról. :-) A kalácsot még tegnap megsütöttem, közben MrCic úgy döntött, hogy dokumentálja az eseményeket, a fonás menetéről videót is készített, fogadjátok szeretettel. :-) (a recept a régi)




video

2013. december 24., kedd

Szárma (hivatalos nevén töltött káposzta)

...de nekem csak az előbbi, lévén ízig-vérig zentai. :-)
Huszonhárom éve jöttem el otthonról, de még mindig oda kell figyeljek, hogy ha valakivel erről a nemes ételről beszélek, mert zsigerből a szárma elnevezést használom és sokszor találkozom értetlen tekintetekkel. De azt hiszem, ez már az idők végezetéig így marad. :-)


Hozzávalók:
- 1,5 kg darált sertéshús
- 0,5 kg darált marhahús
- 2,0 kg savanyított káposzta (hasáb), plusz némi aprókáposzta
- 1 tojás
- 1 fej vöröshagyma
- őrölt fekete bors
- 2 maréknyi gersli/árpagyöngy (ennek hiányában rizs, de kizárt, hogy nálam ne legyen itthon) :-)
- füstölt akármi, ez lehet bordavég, csülök, húsos császárszalonna, akármi.

A darált húsokat az apróra vágott hagymával, a tojással és a gerslivel alaposan összegyúrom, teszek bele frissen őrölt borsot, sót még csak véletlenül sem! Ha csont nélküli a füstölt árunk, nyugodtan lehet abból is beledarálni keveset, nem tesz vele rosszat, viszont akkor sincs dráma, ha ez "csak" megfő a töltelékek mellett.
A káposztafejekről leszedegetem a leveleket, a vastag ereket eltávolítom, majd megtöltöm és felcsavarom őket. A töltelék egyik oldalára felhajtom a levél oldalát, feltekerem, majd a másik oldalánál visszagyömöszölöm a levél lifegő végét.

Van, aki "kimossa" a káposztát, mert túl savanyúnak/sósnak/akárminek tartja, de számomra ez felér egy kiadós istenkáromlással. :-)

Amikor már nem tudok lefejteni szép, tölteni való leveleket, éles késsel felszelem a maradékot, az kerül az edény aljára. Kivétel nélkül mindig öntöttvas lábasban (vagy ahogy boldogult nagyanyám mondta: vaskasztrolyban) főzöm. A lábas alját beterítem a felszelt hasábmaradékokkal és füstölt cuccal, szépen sorba rendezgetem a töltelékeket. Ahol marad kis hely, oda füstöltet teszek, majd beterítem aprókáposztával, megint egy sor töltelék+füstölt és a legvégén újra jön egy réteg apróra vágott káposzta.
A levet ami kifolyt a hasábok előkészítésénél ráöntöm, plusz öntök alá 1-2 dl vizet. Nagy tűzön felforralom, majd minimálisra csökkentve a tűz erejét 4-5 órán át hagyom lassan főni.
Amikor már majdnem kész, csinálok egy kis paprikás rántást, ezzel besűrítem a levét, hagyom kiforrni, majd tejföllel és kenyérrel tálalom.

2013. augusztus 12., hétfő

Mi van a kamrában?

Jelentem, jelenleg rend. :-) De sajnos ez átmeneti állapot, valahogy az entrópia elvét követve előbb-utóbb elkáoszosodik majd ott is minden. :-)

Néhány részlet az elmúlt hétvégén készültekről (előbb képileg, majd írásbelileg):



Leveszöldségek
A sárgarépát és a petrezselyemgyökereket tisztítás után különböző formákra daraboltam. Készült hasáb alakú, julienne-re vágott, karikára szelt, felkockázott. Üvegekbe raktam, mindegyik tetejére szórtam 1-1 mokkáskanálnyi sót, felöntöttem vízzel és kidunsztoltam.
Kochen fokozat 90 perc

Cukkini
Tökgyalun legyalultam (a nagyon kis darabokat amelyek a gyalulás végén visszamaradtakat, felkockáztam), kissé besóztam. 15-20 perc eltelte után lazán üvegekbe raktam, mindegyik üvegbe került 1-1 mk. só, 2-2 tk. ecet és annyi víz, hogy bőven ellepje.
Kochen fokozat 45 perc

Kovászos uborka
Vétek lett volna nem kihasználni a közelmúlt hőségét, két nagy 5 literes üvegnyi uborkát kovászoltam.
  • Az uborkákat alaposan megmosom, mindkét végüket levágom, az uborkákat hosszában behasítom (a kisebbeket csak egyik, a nagyobbakat mindkét végük felől). Az üvegek aljára teszek szőlőlevelet, kaprot szárastól-ernyővirágostól-magostól, pár gerezd fokhagymát, majd az uborkákat szépen belepakolom. Langyos, sós vízzel öntöm fel (kb. 1 liter vízhez 1 ek. sót teszek), a tetejére gézbe tekert kenyérszeletet teszek (azért jó gézbe rakni, mert egy könnyed mozdulattal eltávolítható).
    Kiteszem napos helyre, két nap után a kenyeret kidobom belőle, majd még egy napig hagyom odakint. Utána a levét leszűröm és türelmetlenül várjuk, hogy kihűljön. :-)

Hagytam friss fogyasztásra is, 6 db 720 ml-es üveggel viszont elraktam "ínségesebb" időkre. Az uborkákat a saját levükkel öntöttem fel, majd lezárás után így kerültek a gépbe.
90°C 30 perc

Körtebefőtt
A hámozott, negyedelt körtéket üvegbe tettem, mindegyikbe szórtam pár szem egész szegfűszeget, egy kis darabka fahéjat, 2 ek. fruktózt és vízzel való felöntés után mehettek a gépbe.
90°C 30 perc

Kubu-utánzat, avagy 'sárgarépalé almával' alap-ivólé :-)
A FB-on jó ideje terjed a recept, de szerintem (ezt is) mindenki más-más arányokkal készíti. Íme az alaprecept amiből kiindultam (zárójelben az általam eszközölt módosítás):
  • 1,5-2,0 kg sárgarépa (2 kg)
  • 2,0-2,5 kg alma (3 kg)
  • 2-3 db citrom (4 db)
  • 2-3 narancs (4 db)
  • csipet só
  • 0,5 kg cukor (nálam barna nádcukor)
  • nálam került még bele bő 1 kilónyi őszibarack a fagyasztóból

A felkarikázott répát és a hámozott, magházától megszabadított, darabolt almákat és az őszibarackot annyi vízzel tettem oda főni, ami épp ellepte. Mikor puhára főttek, botmixerrel pürésítettem, majd belekevertem a citrusok levét, a cukrot és a sót. Közben kóstolgatni kell, ki-ki a maga ízlése szerint tehet bele még citromsavat, cukrot, ha túl sűrűnek találjuk, akkor vízzel hígítható a kívánt állagra. Palackokba töltöttem és kidunsztoltam. Nem azért mert én csináltam, de jobban ízlik mint a bolti. :-) 
90°C 30 perc

Gyümölcsecetek
A hámozásnál keletkező rengeteg almahéjat, magházat és jó néhány darab almát nagy befőttesüvegekbe hajigáltam, felöntöttem vízzel, kevertem bele pár evőkanálnyi nádcukrot, hogy majdan az élesztőgombáknak legyen mit "enniük". Sűrű szövésű textildarabbal lekötöttem az üvegeket, hogy a röpködő kis jószágok ne ebben akarjanak wellnessfürdőzni és kikerültek a garázsba, ahol meleg van, de nem tűz rájuk a nap. 3-4 heti erjesztés után (néha megkeverve) megkezdődik az ecetesedés, aztán amikor jónak találom, leszűröm.

Tavaly ősszel frissen préselt szőlőlevet raktam el ecetesedni - olyan jól sikerült, hogy megmérettem az erejét, 6,5 %-os ecetet sikerült összehoznom. Ebből lett natúr borecet is, meg tárkonyos is, meg málnaágyon érlelt is. A visszamaradó, cseppet sem gusztusos ecetágyat pedig lezárt befőttes üvegben félretettem, jól jön majd az idei ecethez indítónak.