Sajtos, ropogós kiskifli

Számtalanszor sütök kiflit, nagy keletje van nálunk. Ez általában kelt kifli, ami persze még másnap is ehető, de tegyük a szívünkre a kezünket, frissen, még langyosan (és egészségtelenül) az igazi. :-) Tartósabb fogyasztásra (már ha el nem fogy) egyéb sósakat szoktam sütni, EZIDÁIG! :-) Egy alkalommal egyik nagyon kedves kolléganőm hozott be a munkahelyre fémdobozban apró és decens, kívül ropogós ám belül puha kifliket, melyekről kiderült, hogy akkor már 1-2 naposak voltak. Ez a tény mit sem rontott az élvezeti értékükön, sőt! Nincs mit szépíteni, mint a sáskák, úgy csaptunk rá a doboz tartalmára. :-)

Egy ici picit módosítottam a recepten, így adom közre.

• 50 dkg lisztet elmorzsolunk
• 25 dkg margarinnal és
• 4 tk. sóval

A közepébe ütünk:

• 1 egész tojást
• fél csomag friss élesztőt (az élesztőt belemorzsolom egy csészébe, kikeverem fél tk. cukorral; pár perc múlva kezd folyékonnyá válni, majd habosodni, ebben az állapotában keverem a liszthez)
• 1 kis pohár tejfölt.

Alaposan összedolgozzuk, majd folpackba tekerve hűtőben éjszakáztatjuk (ha este akarjuk sütni, akkor reggeltől estig hagyjuk a hűtőben).

Másnap a tésztát 10 részre osztjuk, kb. 20-22 cm átmérőjű körnek kinyújtjuk, 8 részre vágjuk, feltekerjük kifli formára, tetejét tojással megkenjük, reszelt sajttal megszórjuk, majd előmelegített, 180°-os sütőben pirosra sütjük. Összesen lesz 80 db kiflink*, melyek kb. 5 centisek. 

*Mivel nagyobb társaságnak sütöttem (pontosabban még most is sül egy tepsivel), így 1 kg lisztből indítottam - nem nehéz kiszámolni, hogy 160 db kiflim lett. :-)