Pulyka-koszorú Fakanál módra, azaz hogyan módosítsunk a menün az utolsó pillanatban

Gyerekkoromban rengeteg pulykahúst ettünk, minden télen volt otthon "pulykator", olyankor 2-3 madár is terítékre került, a gigant fajtákból. Ugyan nem saját nevelés volt, de tanyán nőttek fel, ergo nem hormonoktól nőttek meg 20 kilósra. De nem is tartalmazott ennyi vizet a húsuk, mint manapság a hentesnél/boltban kaphatóké...

Nos, egy ekkora dinónak ;-) bizony öt kilónyi mellhúsa volt, ami bizony nem a zsírtartalmáról ismert, magyarán ha nem igazán jól készítik el, akkor rántott hungarocellel ki is lehetne váltani, garantáltan koleszterinmentes lenne a menünk.

Így aztán a hagyományos liszt-tojás-prézli szentháromság MELLőzésre került, helyette az alábbi bundával öltöztettük fel a hússzeleteket:

• 2 egész tojás 
• 1 ek tejföl
• 1 kisebb krumpli sajtreszelőn lereszelve
• 1 kis fej vöröshagyma apróra vágva
• 1 gerezd zúzott fokhagyma
• 15 dkg reszelt sajt
• só, bors ízlés szerint
• annyi liszt, hogy sűrű palacsintatészta állagot érjünk el vele

Mindent összekeverünk, a hússzeleteket megsózzuk, lisztbe forgatjuk, majd a fenti masszával bebundázzuk és vagy olajban sütjük ki mint a klasszikus rántott húst, vagy tepsibe rétegezzük és sütőben sütjük.

Gyakran készítem manapság is, mostanra is ez volt a terv. Közbejött azonban egy kis "baleset", Fakanál/Éva bloggerinánál megláttam egy pulyka-koszorúnak keresztelt receptet, ami összetevőiben kicsit hasonlít az enyémhez. Ezért aztán gondoltam, hogy rossz nem lehet, már csak azért sem, mert Éva receptjei maximálisan megbízhatók, bátran ajánlom a blogját és receptjeit mindenki figyelmébe.

A pulyka-koszorúhoz a hozzávalók és az elkészítés módja megtalálható nagyon profi módon ezen bejegyzésében. Amin legközelebb változtatni fogok az az, hogy még több aszalt szilvát teszek közé. :-)

Mivel volt némi főtt krumpli maradékunk, így a köret röszti lett. A krumplikat nagylyukú reszelőn reszeltem le, sóztam, borsoztam, belekevertem egy gerezd zúzott fokhagymát, majd egy egész tojással összeállítottam a masszát (szalonnapörc nem került bele, hisz a főételen volt rendesen), kevés olajban szép pirosra sütöttem.

 

Fonott kalács (videóval)

Dologtiltó nap ide vagy oda, nálam a kocsonyafőzés mára maradt és erről eszembe jutott, hogy tavaly már írtam a kocsonyához fogyasztott fonott kalács mániámról. :-) A kalácsot még tegnap megsütöttem, közben MrCic úgy döntött, hogy dokumentálja az eseményeket, a fonás menetéről videót is készített, fogadjátok szeretettel. :-) (a recept a régi)

Szárma (hivatalos nevén töltött káposzta)

...de nekem csak az előbbi, lévén ízig-vérig zentai. :-)

Huszonhárom éve jöttem el otthonról, de még mindig oda kell figyeljek, hogy ha valakivel erről a nemes ételről beszélek, mert zsigerből a szárma elnevezést használom és sokszor találkozom értetlen tekintetekkel. De azt hiszem, ez már az idők végezetéig így marad. :-)

Hozzávalók:
- 1,5 kg darált sertéshús
- 0,5 kg darált marhahús
- 2,0 kg savanyított káposzta (hasáb), plusz némi aprókáposzta
- 1 tojás
- 1 fej vöröshagyma
- őrölt fekete bors
- 2 maréknyi gersli/árpagyöngy (ennek hiányában rizs, de kizárt, hogy nálam ne legyen itthon) :-)
- füstölt akármi, ez lehet bordavég, csülök, húsos császárszalonna, akármi.

A darált húsokat az apróra vágott hagymával, a tojással és a gerslivel alaposan összegyúrom, teszek bele frissen őrölt borsot, sót még csak véletlenül sem! Ha csont nélküli a füstölt árunk, nyugodtan lehet abból is beledarálni keveset, nem tesz vele rosszat, viszont akkor sincs dráma, ha ez "csak" megfő a töltelékek mellett.

A káposztafejekről leszedegetem a leveleket, a vastag ereket eltávolítom, majd megtöltöm és felcsavarom őket. A töltelék egyik oldalára felhajtom a levél oldalát, feltekerem, majd a másik oldalánál visszagyömöszölöm a levél lifegő végét.

Van, aki "kimossa" a káposztát, mert túl savanyúnak/sósnak/akárminek tartja, de számomra ez felér egy kiadós istenkáromlással. :-)

Amikor már nem tudok lefejteni szép, tölteni való leveleket, éles késsel felszelem a maradékot, az kerül az edény aljára. Kivétel nélkül mindig öntöttvas lábasban (vagy ahogy boldogult nagyanyám mondta: vaskasztrolyban) főzöm. A lábas alját beterítem a felszelt hasábmaradékokkal és füstölt cuccal, szépen sorba rendezgetem a töltelékeket. Ahol marad kis hely, oda füstöltet teszek, majd beterítem aprókáposztával, megint egy sor töltelék+füstölt és a legvégén újra jön egy réteg apróra vágott káposzta.

A levet ami kifolyt a hasábok előkészítésénél ráöntöm, plusz öntök alá 1-2 dl vizet. Nagy tűzön felforralom, majd minimálisra csökkentve a tűz erejét 4-5 órán át hagyom lassan főni.

Amikor már majdnem kész, csinálok egy kis paprikás rántást, ezzel besűrítem a levét, hagyom kiforrni, majd tejföllel és kenyérrel tálalom.

Mi van a kamrában?

Jelentem, jelenleg rend. :-) De sajnos ez átmeneti állapot, valahogy az entrópia elvét követve előbb-utóbb elkáoszosodik majd ott is minden. :-)

Néhány részlet az elmúlt hétvégén készültekről (előbb képileg, majd írásbelileg):

Leveszöldségek

A sárgarépát és a petrezselyemgyökereket tisztítás után különböző formákra daraboltam. Készült hasáb alakú, julienne-re vágott, karikára szelt, felkockázott. Üvegekbe raktam, mindegyik tetejére szórtam 1-1 mokkáskanálnyi sót, felöntöttem vízzel és kidunsztoltam.

Kochen fokozat 90 perc

Cukkini

Tökgyalun legyalultam (a nagyon kis darabokat amelyek a gyalulás végén visszamaradtakat, felkockáztam), kissé besóztam. 15-20 perc eltelte után lazán üvegekbe raktam, mindegyik üvegbe került 1-1 mk. só, 2-2 tk. ecet és annyi víz, hogy bőven ellepje.

Kochen fokozat 45 perc

Kovászos uborka

Vétek lett volna nem kihasználni a közelmúlt hőségét, két nagy 5 literes üvegnyi uborkát kovászoltam.

• Az uborkákat alaposan megmosom, mindkét végüket levágom, az uborkákat hosszában behasítom (a kisebbeket csak egyik, a nagyobbakat mindkét végük felől). Az üvegek aljára teszek szőlőlevelet, kaprot szárastól-ernyővirágostól-magostól, pár gerezd fokhagymát, majd az uborkákat szépen belepakolom. Langyos, sós vízzel öntöm fel (kb. 1 liter vízhez 1 ek. sót teszek), a tetejére gézbe tekert kenyérszeletet teszek (azért jó gézbe rakni, mert egy könnyed mozdulattal eltávolítható).
  Kiteszem napos helyre, két nap után a kenyeret kidobom belőle, majd még egy napig hagyom odakint. Utána a levét leszűröm és türelmetlenül várjuk, hogy kihűljön. :-)

Hagytam friss fogyasztásra is, 6 db 720 ml-es üveggel viszont elraktam "ínségesebb" időkre. Az uborkákat a saját levükkel öntöttem fel, majd lezárás után így kerültek a gépbe.

90°C 30 perc

Körtebefőtt

A hámozott, negyedelt körtéket üvegbe tettem, mindegyikbe szórtam pár szem egész szegfűszeget, egy kis darabka fahéjat, 2 ek. fruktózt és vízzel való felöntés után mehettek a gépbe.

90°C 30 perc

Kubu-utánzat, avagy 'sárgarépalé almával' alap-ivólé :-)

A FB-on jó ideje terjed a recept, de szerintem (ezt is) mindenki más-más arányokkal készíti. Íme az alaprecept amiből kiindultam (zárójelben az általam eszközölt módosítás):

• 1,5-2,0 kg sárgarépa (2 kg)
• 2,0-2,5 kg alma (3 kg)
• 2-3 db citrom (4 db)
• 2-3 narancs (4 db)
• csipet só
• 0,5 kg cukor (nálam barna nádcukor)
• nálam került még bele bő 1 kilónyi őszibarack a fagyasztóból

A felkarikázott répát és a hámozott, magházától megszabadított, darabolt almákat és az őszibarackot annyi vízzel tettem oda főni, ami épp ellepte. Mikor puhára főttek, botmixerrel pürésítettem, majd belekevertem a citrusok levét, a cukrot és a sót. Közben kóstolgatni kell, ki-ki a maga ízlése szerint tehet bele még citromsavat, cukrot, ha túl sűrűnek találjuk, akkor vízzel hígítható a kívánt állagra. Palackokba töltöttem és kidunsztoltam. Nem azért mert én csináltam, de jobban ízlik mint a bolti. :-) 

90°C 30 perc

Gyümölcsecetek

A hámozásnál keletkező rengeteg almahéjat, magházat és jó néhány darab almát nagy befőttesüvegekbe hajigáltam, felöntöttem vízzel, kevertem bele pár evőkanálnyi nádcukrot, hogy majdan az élesztőgombáknak legyen mit "enniük". Sűrű szövésű textildarabbal lekötöttem az üvegeket, hogy a röpködő kis jószágok ne ebben akarjanak wellnessfürdőzni és kikerültek a garázsba, ahol meleg van, de nem tűz rájuk a nap. 3-4 heti erjesztés után (néha megkeverve) megkezdődik az ecetesedés, aztán amikor jónak találom, leszűröm.

Tavaly ősszel frissen préselt szőlőlevet raktam el ecetesedni - olyan jól sikerült, hogy megmérettem az erejét, 6,5 %-os ecetet sikerült összehoznom. Ebből lett natúr borecet is, meg tárkonyos is, meg málnaágyon érlelt is. A visszamaradó, cseppet sem gusztusos ecetágyat pedig lezárt befőttes üvegben félretettem, jól jön majd az idei ecethez indítónak.

 

Zöldbab-tenger

Természet ősanyánk úgy döntött, hogy a sárgabaracktermésre nem-fordított energiáját beleöli a zöldbabba, így aztán lassan elmondhatjuk, hogy nálunk lassan minden zöldbabból fog készülni, még a pálinka is. :-)

De ha nem lett volna elég a saját termés - amivel 3 naponta (tisztítva és darabolva) megtelik egy 8 literes edény -, egy volt kolléganőtől szert tettünk 9 kilónyira ebből a csodás zöldségből. Annyi lett belőle, hogy az automatában (amibe belefér egyszerre 18 db 720 ml-es üveg) csak kétszeri nekifutásra tudtam kidunsztolni. S persze az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy lassan két hete zöldbabot eszünk zöldbabbal. :-)

A babot tisztítás és darabolás után alaposan megmostam, kifertőtlenített üvegekbe raktam az üveg 3/4 részéig (nem szabad tele pakolni teljesen, mert gázosodhat dunsztolás közben és kinyomja a vizet az üvegből), felöntöttem annyi vízzel amennyi ellepte, mindegyikbe tettem 1-1 mokkáskanálnyi sót, majd rácsavarva a tetőt kidunsztoltam. Kiszedés után fejre állítottam mindegyik üveget pár percre, majd kihűlés és felcímkézés után mehettek a kamrapolcra.

Eddig mindig fagyasztva tettem el a zöldbabot, de nagy előnye ennek az eltevési módnak a fagyasztáshoz képest, hogy a bab nem málik szét miután kiengedett, hanem olyan az állaga a levesben, főzelékben, mintha frissből készülne.

Zöldbab: Kochen, 120 perc

Tíz kiló barack átlényegülése

Errefelé valahogy nagyon nem kedvezett a tavaszi időjárás a barackféléknek*, így aztán amit a piacon lehetett venni, az sem az olcsóságáról volt híres. :-( Már évek óta nem tettem el befőttet belőle, a régi lekvártartalékom meg már erősen megcsappant. Az ára miatt mindössze 10 kilónyiba ruháztam be, abból kellett kihoznom a maximumot. :-)

A keményebb, befőttnek való gyümölcsöket alapos mosás után meghámoztam, üvegekbe pakoltam, mindegyikbe tettem 1-1 evőkanálnyi fruktózt, felöntöttem hideg vízzel, majd az automatában kidunsztoltam.

A lekvárnak valót összedaraboltam, egyik részét meghámoztam, a másikat nem, majd az ivólékészítő kosarába tettem, szórtam a tetejére némi gyümölcscukrot. Először baracklevet készítettem belőle, majd a visszamaradt gyümölcsvelőt botmixerrel pépesítettem, ízlés szerint kevertem bele még fruktózt és cukrot. Ez már annyira sűrű volt, hogy elég volt neki mindössze 10 percnyi főzés is a kemény lekvárállag eléréséhez, mivel jelen esetben már nem kellett a vizét elfőzni.

A kapott baracklevet üvegekbe öntöttem, majd a lekvárral együtt kidunsztoltam.

A végeredmény bruttó 10 kg barackból: 3,5 liternyi barack-ivólé (több lett mint a képen, de azt még frissibe' elfogyasztottuk, 8 üveg befőtt és 8 kisebb üveg (összesen kb. 2,5 liternyi) lekvár. Ja, s mivel olyan szerencsém volt, hogy édes volt a magja, azokat külön gyűjtöttem, most mosás után a napon száradnak. Alkalmasint - majd ha nagyon unatkozunk, haha! :-) - megtörjük és lesz belőle vagy 10 dekányi "mandulapótló". :-) 

Sárgabarackbefőtt: 90°C, 30 perc

Baracklé: Entsaften, 45 perc

Lé** és lekvár együttes dunsztolása: 95°C, 35 perc

*mi sem bizonyítja jobban, hogy a 130 (!) db fáról ami a kertünkben van, jó ha összesen 3 kilónyit le tudunk szedni - milyen szerencse, hogy tavaly meg majd belefulladtam a sok őszibarackba, nektarinba :-)

**a gép útmutatója szerint a leveknek elég lenne 80°C-on 20 percet szaunázni, de semmi kára nem származik a picivel hosszabb ideig tartó magasabb hőtől, itt már nem tud mi szétfőni. :-)

Gyümölcsös süti

Teljesen meglepődtem azon, hogy ennek a pofonegyszerű, ámde kiválóan variálható sütinek a receptjét még nem tettem közkinccsé, úgyhogy most sürgősen hiánypótolok. :-)

Hozzávalók:

• 30 dkg liszt
• 20 dkg cukor
• 10 dkg olvasztott vaj/margarin
• 2 egész tojás
• 1 dl tej
• 0,5 tasak (=1 teáskanál) sütőpor
• csipet só

A vajat/margarint felolvasztom, belekeverem a cukrot és a sót, majd a tojásokat, a tejet és a sütőporos lisztet. Kikent, vagy sütőpapírral kibélelt tepsibe öntöm (pontosabban nem is nagyon lehet önteni, mert sűrű massza a végeredmény), megszórom búzadarával, majd megpakolom gazdagon gyümölccsel. Mivel kezdett érni a szilva a kertben, most az került rá, de isteni finom meggyel, almával, barackkal, vagyis bármivel, amit a fantáziánk megenged. :-)

Előmelegített sütőben 180 °C-on tűpróbáig sütni (kb. 30-40 perc).

Ja, a múltkor problémáztam a befőttescímkéknél az elmaradt pont miatt... aztán kiderült, hogy nem is kell az oda :-) "Tévedni emberi dolog" - mondta a sündisznó és lemászott a súrolókeféről. :-D

Ananászbefőtt

A múltkor belefutottam az Ald* nevű műintézményben némi akciós ananászba és valahogy bekerült 3 db a bevásárlókocsimba. Itthon - mosás és - kettévágás után isteni ananászillat töltötte meg a konyhát, úgyhogy komoly erőfeszítésünkbe telt, hogy jusson valami az üvegekbe is. :-)

Feldaraboltam, üvegekbe pakoltam, szórtam az ananászok tetejére némi fruktózt, majd feltöltöttem csapvízzel és kidunsztoltam.

Ananászbefőtt: 90°C, 30 perc

Mentaszörp

Amikor beköltöztünk a szolgálati lakásunkba (18 évvel ezelőtt), a kertben találtam egy picinyke mentabokrot. Agrármérnöki végzettség ide vagy oda, nem sikerült szem előtt tartani azt a tényt, hogy biza a tarackkal szaporodó növények egy idő után szinte kiirthatatlanná válnak :-D, így alapos munkával, de sikerült vagy 3-4 helyre szétültetni azt a kicsinyke növénykét. Ennek köszönhetően mára már eljutottunk odáig, hogy cseppet sem esünk kétségbe, ha belekap az "ültetvény" szélébe a fűnyíró, sőt! - MrCic direkt közé is robog vele, így legalább kellemes illatfelhőben folytatódik eme nemes cselekedet. :-)

• 5 nagy maréknyi mentalevelet beáztattam
• 4 liter vízbe, belekarikáztam
• 3 citromot (mert ennyi volt itthon, egyébként simán elbírna 4-5 darabot is ez a mennyiség)

Kézzel jól "átgyúrtam" többször is, hogy megtörjem a leveleket és a citromkarikákat is, majd áztattam két napig hűvös helyen. Belekerült:

• 4 kg cukor
• 10 dkg citromsav

Felforraltam, majd forraltam 15-20 percig. Leszűrtem, alaposan kimosott és csírátlanított* üvegekbe töltöttem, majd kidunsztoltam.

A fenti mennyiségből lett 6,5 liternyi sűrű szörp, ebből természetesen a fennmaradó fél litert már ki sem dunsztoltam, ment friss-fogyasztásra. :-)

Mentaszörp: 80 °C, 20 perc 

*befőzéskor az elmosott üvegeket mindig be szoktam tenni a mikrohullámú sütőbe 2-3 percre maximális teljesítményen, biztos ami biztos :-) 

Édes-savanyú mártás házilag

Mi tagadás, tágabb családilag is nagyfogyasztók vagyunk édes-savanyú szószból, legyen szó csirkemellre, vagy akár csak pirított zöldségkavalkádra applikálva. 

Keresgéltem a neten, hogy melyik hasonlíthat legjobban az általunk kedvelt ízvilághoz, aztán ráakadtam erre az alapreceptre, amit természetesen egy kicsit átvariáltam, így megszületett a számunkra legkedvezőbb összetétel.

Aztán azzal, hogy a befőzőautomata beköltözött a konyhánkba, gyorsan tovább is gondoltam az egész dolgot, mondván a fene se kínlódik vele minden egyes alkalommal amikor csak megkívánjuk, így jelentősen megnöveltem a kiinduló alapanyagok mennyiségét, megfőztem, majd pedig kidunsztoltam.

• 1 kg hagymát dinszteltem olajon, majd hozzákevertem
• 60 dkg-nyi felcsíkozott kápia paprikát,
• 10 db julienne-re vágott sárgarépát és
• 4 doboz ananászkonzervet,
• 1 fej zúzott fokhagymát,
• kb. 5 cm-nyi reszelt friss gyömbért,
• egy kis üvegnyi bambuszrügyet és 
• 10 db felkockázott paradicsomot.

Fél órai párolás után belekevertem:

• 2 deciliternyi barbecue szószt,
• fél tubus sűrített paradicsomot,
• 1,5 dl saját készítésű fehérborecetet,
• fél dl szójaszószt,
• az ananászkonzervek levét,
• 1 liter 100%-os ananászlevet,
• sót és chili paprikát ízlés szerint (utóbbiből épp csak annyit, hogy kellemesen pikáns legyen).

10 evőkanálnyi étkezési keményítőt feloldottam kevés vízben, besűrítettem a forrásban lévő anyagot a fazékban, majd annyi vízzel hígítottam, míg el nem értem a kívánt állagot. Alaposan kiforraltam, menet közben kóstolgattam, tovább ízesítettem (kellett még bele némi ecet és só).

Amikor úgy döntöttem, hogy elég a főzésből üvegekbe szedtem, majd kidunsztoltam.

A fenti mennyiségből lett 15 db 370 ml-es üveggel, 1 db 720 ml-es üveggel, meg maradt vagy fél liternyi a holnapi ebédünkhöz.

Kochen fokozat, 40 perc

Ja, hogy mit keres a képen a cukkini? Érik veszettül a kertben, nem győzzük enni, úgyhogy legyalultam, besóztam, üvegekbe pakoltam. Mindegyik üveg tetejére tettem 1-1 teáskanálnyi (nem jódozott) sót, valamint 1-1 evőkanálnyi ecetet és mivel volt még hely a gépben, ezt is kidunsztoltam a fenti paraméterekkel. :-)

Egy, megérett a meggy...

Idén végre termett annyi meggyünk, hogy ne fogyjon el két evéssel, meg egy süti megsütésével. :-)

Válogatás és mosás után üvegekbe pakoltam őket, az üvegek egyik fele kapott fejenként egy evőkanálnyi cukrot, a másik fele egy kisebb evőkanálnyi fruktózt, tartósítószert pedig egyáltalán nem tettem bele.

Hideg vízzel feltöltöttem, következett a fejre állítás annak ellenőrzésére, hogy jól zárnak-e a tetők, majd a képen látható összes mennyiséget (16 db 720 ml-es üveg és 4 db 370 ml-es üveg) egyszerre beraktam az automatába dunsztolódni.

Miután lejárt a program, kiszedés után jött az újabb pár perces fejre állítás, majd miután meggyőződtem, hogy továbbra sem ereszt egyik üveg sem várhattam a teljes kihűlést, hogy felragaszthassam ezekre is a címkéket. 

Meggybefőtt: 80 fok, 30 perc.

Szamócadzsem

Nem mintha nem lehetne dzsemet főzni lábasban, ráadásul mondjuk 3:1, vagy más arányú zselésítővel pikk-pakk 5-10 perc alatt, idén mégis az automatával próbáltam ki. Kíváncsi voltam, hogy van-e - s ha igen, akkor milyen - különbség a két eltevési mód fölött ízben. Mert az, hogy térben és időben van, az egyértelmű volt már első olvasatra is. :-)

Vettem 5 kiló szamócát, amit annak rendje és módja szerint előkészítettem, ld. válogatás, csumázás, mosás, darabolás, a negyedik kiló után egyre sűrűbben felmenők emlegetése. :-). Ezek után az automata lekvárfőző betétjébe borítottam az összes gyümölcsöt, majd az edényt belehelyeztem az automatába, amibe előzőleg vizet töltöttem, így gyakorlatilag vízfürdőben készül el a dzsem. Annyi ideig kell forralni, ahány kiló a gyümölcs (tisztítás után nekem 4 kilónyi maradt).

Félidőben turmixoltam egy kicsit rajta, meg kevertem bele összesen fél kilónyi fruktózt, majd miután üvegekbe adagoltam, kidunsztoltam (szintén az automatában). Miután kihűltek, az üvegek egységes címkét kaptak és mehettek a kamrapolcra.

Dzsemfőzés: entsaften, 4 óra

Dunsztolás: 95 fok, 35 perc

Bizonyára többen felhördülnek, hogy mit kell vacakolni 4 órán át egy dzsemmel, de íme a tapasztalataim:

• mivel vízfürdőben készült, a gyümölcsben található cukor nem égett/karamellizálódott, így számomra sokkal frissebb íze van a dzsemnek
• a dunsztoláshoz felhasznált vízbe célszerű egy kis ecetet vagy citromsavat önteni, így az edény fala sem lesz vízköves és az üvegek oldala sem mattul meg.
• amíg készült, addig én lábam nyújtva feküdtem (volt közben filmnézés, olvasás és egy kis szundi is)
  (kiszakadt gerincsérvvel az sem egy utolsó szempont ám, hogy ha csak rövid időre is, de vízszintes helyzetbe hozhatom magam) 

Befőzőautomata, avagy egy új játékszer a konyhámban

Most látom, hogy mennyire elrohant felettem (is) az idő, még január végén beharangoztam a folytatást a szelektív étkezéshez. Tudom, szegény ember aki ígérni sem tud :-), de most mégis ünnepélyesen megígérem, hogy igen, lesz folytatás. Csak egy kicsit elhavazódtam, de erről az új szerzeményről be kell számolnom mindenképp. :-)

Képek forrása: http://befozoautomata.hu/

Részletekkel nem terhelnék itt senkit - sem a blogot, sem az olvasókat, aki(ke)t érdekel, mindent elolvashat(nak) róla a befőzőutomata és opcionális tartozékainak oldalán.

A lényeg, hogy minden nemű gyümölcs és zöldség tartósítószer nélkül tehető el télire, vagy azokra az időkre, amikor már nincs szezonjuk, ezen kívül készételek tartósítására is alkalmas.

Sógornőm vett egyet tavaly, így volt alkalmam kifaggatni a tapasztalatairól. Ezen kívül ráakadtam a Facebookon is egy "erre szakosodott" csoportra, úgyhogy összegyűjtve az infókat, semmi sem mentett meg sem engem, sem a családi kasszát a beruházástól. :-) 

Már fel is avattam jó néhány dologgal, külön posztokban fogok beszámolni róluk.

Szelektív étkezés I.

Nagyon régóta készülök megírni ezt a bejegyzést, de valahogy mindig csak halogattam a dolgot, nem is tudom, hogy igazán miért. Az előzmények megértéséhez tartozik némi - ma oly divatos szóval élve - coming out a részemről. Aki régebb óta ismer, az még emlékezhet a kb. 7-8 évvel ezelőtti, 48-as konfekcióméretű énemre, s összehasonlításul láthatja a mostanit is (40-42-es méret). Alapból nem vagyok egy madárcsontozatú, szilfid termet, meg voltak némi egészségügyi problémák is, de tegyem a szívemre a kezem és mondjam ki bátran, hogy biza jelentős hányadban közrejátszott az étkezés is - úgy a mennyisége, mint a minősége...

Nem állítom egy percig sem, hogy a jelen állapotom ideális lenne, de kezdek magammal egyenesbe jönni, magyarán jól (s egyre jobban) érzem magam a bőrömben. :-)

Azt hiszem nem vagyok egyedül a "számtalan fogyókúrát kipróbáltam, de egy sem működött" kezdetű dallal, sokaknak ismerős. Vagy sikerült(t) ugyan fogyni, de aztán annak majdnem a duplája köszönt vissza. Aztán kipróbáltam a szintén oly sokak számára ismert 90 napos diétát*, betartottam mindent becsülettel s láss csodát, működött. Akkoriban kezdtem el kutakodni, hogy mi is ennek a tudományosabb magyarázata, eljutottam a testkontrollig, meg a szelektív étkezésig. Utóbbi aztán annyira jól sikerült, hogy a neten kutakodva elkeveredtem Ursula Summ honlapjára, illetve beszereztem a Magyarországon is kapható egyik könyvét. Ezeket bogarásztam mélyrehatóbban s elmondhatom, hogy mostanra szinte rutin lett az ily módon való étkezésem és konyhavezetésem úgy, hogy mindeközben MrCic mit sem érez meg az egészből (vagy csak annyit, amennyit ő is akar). ;-)

Ezen étkezés lényege, hogy az élelmiszereket három nagy csoportba osztjuk:

1. (zömében) fehérjetartalmú ételek (F)
2. (zömében) szénhidráttartalmú ételek (SZH)
3. semleges élelmiszerek. (S) 

Egyetlen szabály van: a semleges élelmiszerek mind a fehérje-, mind pedig a szénhidrát-csoportba tartozóval fogyaszthatók egyszerre, csak a F és a SZH nem fogyasztható együtt.

Joggal kérdezhetitek, hogy ezt lehet állandóan tartani? Természetesen nem, akarom mondani biztos lehetne, de nem is akarom!!! :-) Mert egyrészt egyszer élünk, másrészt meg annál azért jobban szeretem a hasam, hogy minden földi jót megvonjak magamtól. Alkalmanként igenis megeszem a töltött káposztát, a babgulyást füstölt hússal, a bolognai spagettit, a rántott sajtot, meg hasonló ínyencségeket is, de már messze nem olyan gyakorisággal mint eddig. A köztes időkben pedig betartom a fenti szabályt és ez így nagyon jó nekem s azt hiszem, ez a lényeg. :-) 

A továbbiakban majd részletezem kicsit ezeket az élelmiszer-csoportokat, kiegészítve az általam alkalmazott változtatásokkal.

Hogy miért is írtam mindezekről? Hátha valakinek jól jönne a közeljövőben... S ha bárkinek bármi kérdése van, nagyon szívesen válaszolok. Persze úgy, ahogy én értelmezem/csinálom egy percig sem állítva, hogy az a tuti és egyetlen járható út. Ergo aki csak fumigálni, illetve kötözködni akar az kérem, más fórumokat célozzon meg ezen indíttatású szándékával. :-)

______________________________________________

* Mint mindennek, ennek is vannak pártolói és támadói, vannak akik tudományosan alátámasztják, hogy miért igaz, mások pedig bebizonyítják szintén tudományosan, hogy miért is hülyeség. :-)

Püspökkenyér tojásfehérjéből

Ez még egy tavalyi süti, csak még nem tettem közkinccsé. Akkor sütöttem, amikor a pozsonyi kifli készítésekor kimaradt négy tojásfehérje s nem akartam egy újabb adag alvé szeletet készíteni. :-)

Hozzávalók:

• 4 tojásfehérje
• összesen 25 dkg aszalt gyümölcs és/vagy darabos dió (került bele: nagy darabokra vágott dió és -étcsokoládé, aszalt áfonya és -meggy)
• 6 dkg liszt
• 10 dkg porcukor
• 4 dkg olvasztott vaj

A tojásfehérjéket kemény habbá verjük a porcukorral (pár csepp ecet vagy citromlé, esetleg egy csipet só hatékony segítségünkre lehet ebben). Az összes aszalékot összekeverjük a liszttel, összevegyítjük a kemény habbal, majd a legvégén hozzáöntjük az olvasztott vajat. Zsírozott és lisztezett, vagy sütőpapírral bélelt formában 180 fokon 20-25 perc alatt megsütjük (jelen esetben szilikon kuglófformában készítettem).

Hedonisták csokoládémázzal fokozhatják az élvezeteket. :-)

Ugyan 4 tojásfehérjére szól a recept, de ha ettől többel, vagy kevesebbel rendelkezünk, akkor az arányok az alábbiak:

1 tojásfehérje : 6 dkg aszalvány : 1,25 dkg liszt : 2,5 dkg porcukor : 1 dkg olvasztott vaj

  

Ugyanannyi

Kezdjük az évi publikálást ezzel a világ legegyszerűbb sós rágcsájával. Elkészítésének apropóját az adta, hogy kallódott a hűtőben egy kis maradék tehéntúró, körözöttre meg most nem vágytam.

S, hogy honnan az elnevezés? Egyszer régen beszélgettünk receptekről a munkahelyen, szóba került ez is. Épp csak annyit mondtam róla, hogy milyen praktikus, mert amennyi túrónk van, ugyanannyi lisztre és margarinra van szükség, meg némi só kell bele és már kész is. Egy kolléganő (nem mondhatnám, hogy az eszéért szerettük) kérdi, hogy: "jó-jó, de mennyi?" Mondom: "ugyanannyi". Nos, ezt a párbeszédet szóról-szóra vagy négyszer megismételtük, mire szegény kifakadt: "De mennyi az az ugyanannyi? Száz kiló?!?" S amikor mondtam, hogy igen, akár annyi is lehet, akkor már semmi kétség nem maradt benne, hogy vagy megkattantam, vagy gúnyolódom... :-)

A ma készített adagom tehát:

• 25 dkg lisztet elmorzsoltam
• 25 dkg margarinnal, majd belegyúrtam
• 25 dkg tehéntúrót és 
• 2 tk. sót

Este összegyúrtam, folpackba csomagolva betettem éjszakára a hűtőbe.

Reggel bekapcsoltam a sütőt s amíg melegedett, addig átgyúrtam a tésztát, kinyújtottam ujjnyi vastagra. A tetejét tojással megkentem, jelen esetben szezámmaggal megszórtam, derelyevágóval rudakra vágtam és 180 fokon szép pirosra sütöttem (elkészíthető pogácsának is, de így gyorsabb).

Nem feltétlen muszáj hűtőben pihentetni - elméletileg süthető azonnal is -, de határozottan jót tesz neki a hideg helyen való üdülés. ;-)