Elismerés

Hááát, nem volt hiábavaló az eddigi befőzésem. :-)

Hétvégén a zentai csata tiszteletére rendezett városnapi ünnepségen vettünk részt, ahol többek között hirtelen felindultságból beneveztem a nemrég készített mentás- és bazsalikomos nektarindzsemet, a szőlődzsemet és a szőlő desszertöntetet az Élelmiszeripari Termékkiállítás és Vajdasági Kulináris Bajnokságra - legnagyobb meglepetésemre, mind a négy nevezettem ezüst minősítést kapott, úgyhogy most örülés van. :-) 

MrCic szerint be kellene akasztani az érmeket a spájzba a stelázsi szélére. :-)))

Darálós keksz

Imádom a kávét (tisztán, feketén, cukor és tej nélkül, csak a kávé), MrCic viszont nem kávézik. Ám csak azért, hogy ne egyedül kelljen hódolnom ennek a szenvedélynek, szolidaritásból iszik velem cappuccinot* és ahhoz nagyon szívesen fogyaszt valami kekszet, vagy sütit. Így aztán adott az ok, hogy miért is süssek az átlagnál gyakrabban valami keksz-féleséget. :-) 

A darálós keksz mindig jó választás, hisz amilyen nagyszerű, olyan egyszerű elkészíteni.

• 20 dkg zsírt (a hangsúly a zsíron van, margarinnal sose lesz ugyanolyan finom) kikeverek
• 25 dkg cukorral
• 3 egész tojással
• 2 csomag vaníliás cukorral
• 1 citrom reszelt héjával és levével, majd összegyúrom
• 70 dkg liszttel és
• 1 csomag sütőporral

Legjobb, ha előző este összeállítjuk és hűtőben éjszakáztatjuk**, majd 180 fokra előmelegített sütőben sütjük csak annyi ideig, míg épp elkezd pirulni az alja/széle. Az eredmény egy nagyon finom, omlós keksz lesz, ami szinte mindenkinek a kedvencévé válik. Vigyázat, egy pillanat alatt képes megégni, tehát nem az az ottfelejtős süti (direkt nem szedtem ki a kosárból, így látszik egy-két darabon, hogy pár másodperccel később vettem ki a kelleténél a sütőből)

Akinek nincs darálója, az nyújtsa ki 2-3 mm vastagságúra és szaggassa ki valamilyen formára. Ugyanígy szoktam eljárni a daráló spirálján maradó tésztával, azokból lettek a képen is látható virágok.

* galád módon én csak mókusvíznek hívom :-)

** ma például közvetlenül összegyúrás után már daráltam is

Paradicsomi állapot

Igazságtalanság volna pont a paradicsomot kihagyni a képes beszámolóból, hisz igen csak nagyfogyasztók vagyunk, egészen pontosan én vagyok a fő kártevője a paradicsomlének. MrCic szerint tavasszal már azért pirosodik a szemem, mert annyi levet megiszok) :-D

Idén nem készült ketchup és zakuszka, mert az maradt tavalyról (a helyem meg igen véges), csak spagettiszósz (amiről már beszámoltam), meg lecsó és paradicsomlé.

Ezeken kívül találtam a dunsztban némi őszibarackot. ;-) Pedig esküszöm, nem is ez volt a jelem az óvodában. :-) Igaz, most rostos ivólé formájában fordult elő, mert ezek a barackok már túl érettek voltak ahhoz, hogy befőtt legyen belőlük.

S akkor a végére egy mai pillanatkép a kamránkról:

Ígértem tegnap egy külön posztot...

...mert úgy vélem, hogy ez az akcióm megérdemli, hogy csak erről szóljon. :-)

Van ugye a klasszikus vicc, amikor a haldokló borkereskedő magához hívatja a jövendő örököseit, hogy elárulja nekik a Nagy Titkot, miszerint szőlőből is lehet bort csinálni.

Ezzel szemben én pont az ellenkezőjével szórakoztattam magam a közelmúltban, hogy mi mindent is csinálhatnék a szőlőből, ami nem bor. :-)

Bújtam a netet elolvastam kismillió receptet, aztán szintetizáltam, s az alábbiakat főztem ki (szó szerint is) a boszorkánykonyhámban:

- fehér szőlőből dzsemet, valamint mustot (szőlő-ivólevet) a friss fogyasztáson túl tartós tárolásra;

- piros szőlőből olyan igazi, sűrű szörpöt, valamint fűszeres öntetet desszertekhez, jégkrémhez, bármi máshoz.

Tudom, hogy az öndicséret büdös, de én most nagyon elégedett vagyok magammal. ;-)

Van az úgy...

...hogy az ember azt hiszi, már nem fér semmi több a kamrapolcra, aztán valahogy mégis csak kerül hely még ennek-annak. Így aztán készült némi ecetes almapaprika, szederszörp és az elmaradhatatlan őszibarackbefőtt.

Ezzel ugyan nincs vége, csak a többiről nem készülhetett fotó, mert még dunsztolódnak - a 30 kilónyi paradicsomból főtt lé, meg a sok üvegnyi lecsó, meg a rostos őszibarack-ivólé, no meg még valamik, amiket most itt nem is említek egyelőre, külön posztot fognak érdemelni. ;-)

A jó befőtt sikerének (egyik) titka, hogy lassan hűljön ki. Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy egyenletes meleget biztosítsunk a számára. :-D