Fonott kalács és töltött kifli

A kalács nagy kedvenc nálunk - sülés után percenként kerül megtekintésre, hogy mikor szelhető már meg és mikortól lehet két orcára tömni befelé üresen, vajjal, sajtkrémmel, dzsemmel, mézzel, illetve az előbbiek bármilyen kombinációjával. De ha valami csoda folytán mondjuk 2-3 nap múlva is maradna belőle, nagyon szeretjük pirítva is, "feltétnek" a fentebbi felsorolás érvényes. :-)

Igaz, hogy fél 6 után érkeztem haza, de mivel napok óta - kalács helyett - csak a fülem rágódik, így nekiálltam. Teljesen "ápdét" módon, este 9-re már fogyasztható állapotban is volt. ;-)

• 50 dkg liszt
• kb. 2,5 dl tej
• 1 egész tojás + 1 tojás sárgája
• csipet só
• 3 ek. cukor
• fél csomag friss élesztő 
• 5 dkg olvasztott vaj

A hozzávalókat a vaj kivételével a kenyérsütő üstjébe pakoltam, majd pár percnyi dagasztás után (amikor már jó-jó összeállt a tészta) beletettem az olvasztott (de nem forró!) vajat és hagytam, hogy szép simára dagassza a gép. Áttettem kelesztőtálba, s miután a duplájára kelt, az egészet elfeleztem s mindkét félből fontam hatos fonással egy-egy kisebb kalácsot, melyeket sütőpapírral bélelt sütőformába tettem. 

Csak ekkor kapcsoltam be a sütőt, addig is hagytam kelni a kalácsot - sütőbe tolás előtt tetejét lekentem felvert tojással, majd megsütöttem. 

(amikor kelt kalácsot sütök, mindig teszek a sütő aljába egy kis lábasban vizet, sokkal lazább a tészta, ha gőzben sül)

A töltött kifli pedig ebben a bejegyzésben említett recept alapján készült azzal a módosítással, hogy a 4 felé osztott tésztát kör alakúra nyújtottam, felcikkeztem és miután belekerült a töltelék (kb. 40 dkg darált uzsonnasonka elkeverve egy tojással és egy kanál tejföllel), kifli formára tekertem fel.

Tojással megkentem, s az egyik tepsinyi mennyiséget köménymaggal, míg a másikat szezámmaggal szórtam meg.