Leveles tepertős pogácsa

Bár nagy kedvenc, mégsem készítem túl gyakran, mert valljuk be, közel 5-6 órát várni mintegy 60 darab pogácsára nem a mindennapi leányálmok egyike. :-) Mondjuk az a tény, hogy MrCic képes lenne csak ezen élni, már önmagában is elég ok lenne arra, hogy gyakrabban süssem, de még képes lenne és elbízza magát ha túl sokszor kerülne az asztalra. ;-)

Valójában nem egy bonyolult receptről beszélünk, inkább az idő, a várakozás, s nem utolsó sorban a sok-sok hajtogatás teszi azzá ami, mert bizony ez aaaz a tepertős pogácsa, amit aztán szinte száz rétegre szét lehet szedni.

Hozzávalók:

• kb. 75 dkg liszt
• 1/2 liter tej
• 2 egész tojás
• 2 tk. só
• kb. 3 dkg friss élesztő
• 40-50 dkg tepertő
• só és bors ízlés szerint
• 1 ek. zsír

A kenyérsütő üstjébe pakoltam mindent s hagytam, hogy 20 perc alatt sima tésztává dagassza a gép.

Épp ma említettem MrCicnek, hogy szegény kenyérsütő lassan már kizárólag csak dagasztó - esetleg néha kelesztő - funkciót lát el.

Áttettem a tésztát egy kelesztőtálba s míg kelt, addig megdaráltam a tepertőt a legkisebb lyukakkal rendelkező "rostát" használva, hogy minél pépesebb  legyen.

Mikor a tészta duplájára kelt, kinyújtottam amilyen vékonyra csak tudtam (erről a fázisról nem készült fotó), rákentem a tepertő harmadát. Az egészet még megsóztam és -borsoztam, majd mindkét oldalról középre hajtottam a tésztát. Újból megkentem (+só+bors), majd ismét két oldal középre hajtogatása következett, ám most az alsó és felső oldalak kerültek sora. Ismét tepertő (+só+bors) és egy újabb hajtás, ezúttal megint jobbról és balról, ám most már harmadoltam a tésztát, tehát átfedéssel hajtogattam. Ez után következett még egy utolsó hajtás alulról és felülről harmadolva. A tetejére borítottam a kelesztőtálat és hagytam fél órát pihenni.

Fél óra után kinyújtottam kisujjnyi vastagra, harmadolós hajtogatás következett jobb-bal, alsó-felső oldalakkal, majd újabb fél óra pihenő. Ezt a menetet még kétszer eljátszottam.

Az utolsó fél óra eltelte után kinyújtottam ujjnyi (kb. 1,5) vastagra, bekockáztam a tetejét, kiszaggattam. Tojással megkentem a pogácsák tetejét vigyázva, hogy ne csorogjon le az oldalán, mert akkor ott "összeragadnak" a rétegek, nem tudnak szabadon emelkedni sülés közben és eldőlnek. A tepsiben is hagytam még kelni egy szűk órát, majd 180 fokon megsütöttem őket úgy, hogy ismét volt egy kislábasnyi víz a sütő aljában.

Megérte a várakozást, mert bizony olyan lett, mint ahogy a nagykönyvben megírták... :-) 

Szülinapi torta

Egy nagyon kedves barátnőnk szerdán tölt egy szép kerek évszámot (nekem tavaly októberben sikerült abszolválni ugyanezen feladatot, akkor érvényes volt az a matematikai nonszensz, hogy 199=XL, vagyis megfordítva az arab és római számokat CIC=40 ;-) ). Mivel az akkor sütött tortának oly nagy sikere volt minden egyszerűsége ellenére, így szinte adta magát a dolog, hogy most is elkészítsem.

Alapnak sütöttem egy 7 tojásos klasszikus piskótát, melyet 3 lapba vágva a következő krémmel töltöttem meg:

• 5 tojást 
• 25 dkg cukorral gőz fölött felverve és -főzve besűrítettem.

A tűzről gőzről levéve kevertem bele:

• 25 dkg keserű csokoládét
• gondolatnyi (tudom, nem SI-mértékegység) rumot
  és vártam, hogy hűljön egy kicsit, nehogy a később belekerülő vaj kicsapódjon.

Hűlés után kézi habverővel alaposan beledolgoztam:

• 25 dkg szobahőmérsékletű vajat.

Mindezek után megvártam míg teljesen visszahűl kamrahidegre és megtöltöttem a lapokat, valamint ebből a krémből került a tetejére/oldalára is.

A tetejét még megszórtam késsel faragott csokoládéforgáccsal, majd színeztem egy kis (készen vett) marcipánmasszát, melyet két folpack-réteg között kinyújtottam, formákat szaggattam belőle és ezek lettek a díszek. Plusz "díszként" került még rá számgyertya is, de az már csak a buli helyszínén.

Kedves Csilla, Isten éltessen még nagyon sokáig! :-)

Fonott kalács és töltött kifli

A kalács nagy kedvenc nálunk - sülés után percenként kerül megtekintésre, hogy mikor szelhető már meg és mikortól lehet két orcára tömni befelé üresen, vajjal, sajtkrémmel, dzsemmel, mézzel, illetve az előbbiek bármilyen kombinációjával. De ha valami csoda folytán mondjuk 2-3 nap múlva is maradna belőle, nagyon szeretjük pirítva is, "feltétnek" a fentebbi felsorolás érvényes. :-)

Igaz, hogy fél 6 után érkeztem haza, de mivel napok óta - kalács helyett - csak a fülem rágódik, így nekiálltam. Teljesen "ápdét" módon, este 9-re már fogyasztható állapotban is volt. ;-)

• 50 dkg liszt
• kb. 2,5 dl tej
• 1 egész tojás + 1 tojás sárgája
• csipet só
• 3 ek. cukor
• fél csomag friss élesztő 
• 5 dkg olvasztott vaj

A hozzávalókat a vaj kivételével a kenyérsütő üstjébe pakoltam, majd pár percnyi dagasztás után (amikor már jó-jó összeállt a tészta) beletettem az olvasztott (de nem forró!) vajat és hagytam, hogy szép simára dagassza a gép. Áttettem kelesztőtálba, s miután a duplájára kelt, az egészet elfeleztem s mindkét félből fontam hatos fonással egy-egy kisebb kalácsot, melyeket sütőpapírral bélelt sütőformába tettem. 

Csak ekkor kapcsoltam be a sütőt, addig is hagytam kelni a kalácsot - sütőbe tolás előtt tetejét lekentem felvert tojással, majd megsütöttem. 

(amikor kelt kalácsot sütök, mindig teszek a sütő aljába egy kis lábasban vizet, sokkal lazább a tészta, ha gőzben sül)

A töltött kifli pedig ebben a bejegyzésben említett recept alapján készült azzal a módosítással, hogy a 4 felé osztott tésztát kör alakúra nyújtottam, felcikkeztem és miután belekerült a töltelék (kb. 40 dkg darált uzsonnasonka elkeverve egy tojással és egy kanál tejföllel), kifli formára tekertem fel.

Tojással megkentem, s az egyik tepsinyi mennyiséget köménymaggal, míg a másikat szezámmaggal szórtam meg.

"Apááám, ti nem szoktatok vajas kenyeret enni???"

...tette fel a fenti kérdést egy fórumtársa MrCicnek, miután ő egymás utáni két este is úgy köszönt be a gyakran látogatott topikjába, hogy beszámolt az aznap esti vacsoráról, képpel illusztrálva. Pedig semmi extra nem készült, csak egyik nap töltött kenyérlángos, míg másik nap tönkölylisztes-muffin. Utóbbi recept egy neten találtnak a saját szánk ízére reformált változata.

• 25 dkg tönkölyliszt (nem bolti kevert, hanem a már oly sokszor emlegetett tiszta tönkölyliszt)
• 3,5 dl natúr joghurt
• 1 tk. sütőpor
• 2 egész tojás
• 2 ek. olaj
• 1 tk. só
• 1 fej lilahagyma apróra vágva
• 15 dkg pörkölt, darabolt dió

Először összekevertem a folyékony alkatrészeket, majd belekevertem a sütőporral elkevert lisztet, a hagymát és a diót. Muffinformába kanalaztam és 180 fokon 35 perc alatt készre sütöttem.

Állagra hasonlít a DNK-hoz, az ízvilága mennyei. :-) A klasszikus muffintól eltérően úgy ettük, hogy négy szeletbe vágtuk, majd megkentük vajjal. Zsömle/kenyér helyett is isteni.

A kenyérlángos ötlete Limarától származik, a tészta receptjéül az általam gyakran használt pizzatészta receptje szolgált.

• 40 dkg liszt
• 2,5 dl víz
• 1,5 tk. só
• 1/2 csomag friss élesztő
• 1 ek olaj
• 1 mk. cukor

A kenyérsütőbe tettem a hozzávalókat, dagasztás után mindössze fél órát hagytam kelni. Nyolc gombócra osztottam a tésztát, kör alakúra és jó vékonyra nyújtottam mindegyiket. Megkentem fokhagymás tejföllel, 2-2 darabot készítettem kolbászkarikákkal+reszelt sajttal, valamint szeletelt gombával+felcsíkozott gépsonkával+reszelt sajttal. Tetejükre borítottam egy másik, szintén kör alakúra nyújtott tésztát, kinyomtam alóla a levegőt, lenyomkodtam a széleit és felforrósított öntöttvas serpenyőben mindkét oldalát megsütöttem.

Ebből a mennyiségből 4 db töltött kenyérlángos lett, amiből hármat azon nyomban be is termeltünk, egy pedig megmaradt MrCicnek ebédre - azt mondta, nagyon finom volt még ma is. :-)

DNK 1,5 = dagasztás nélküli kenyér

Sokan kérték már tőlem ismerősi körben ezt a receptet, mert a régi oldalamon még fent volt - nálunk mostanában (majdnem) méltatlanul mellőzve van, pedig nagyon szeretjük ennek is az ízét és állagát, de valahogy a kovászos, tönkölybúzás kenyérre vagyunk rákattanva igazán. :-)

Íme a recept:

• 75 dkg liszt (készíthető csak fehérlisztből is, de keverhető bele, rozs-, Graham-, vagy bármilyen más liszt is)
• 6 dl víz
• 1/2 csomag friss élesztő
• 1 ek. só
• 1 ek. méz

Mindent összekeverek a kelesztőtálban - nem kell megijedni, elég lágy tésztát kapunk (hasonló, mint a galuskatészta), kb. annyi ideig is kell keverni. Mert ugye itt a lényeg, hogy nem igényel hosszú-hosszú percekig tartó dagasztást, majd 1,5 óráig kelesztjük. A kelesztés vége előtt mintegy 20 perccel hamarabb bekapcsolom a sütőt (az enyémnek kb. ennyi kell, hogy felmelegedjen 180 fokra). Lisztezett felületre borítom, a kezemmel ellapogatom, majd jobbról és balról is középre hajtjuk a tésztát, valamint felülről és alulról is. 

Egy fedeles jénaiba sütőpapírt teszünk és arra rakjuk a tésztát hajtott felével lefelé, vagy ha nem használunk sütőpapírt a háztartásban, akkor a tésztát előzőleg megszórjuk búzakorpával és úgy tesszük a sütőbe.

30 percig lefedve sütni, majd újabb 30 percig fedő nélkül.