FőzőCICke, de okosan!

Juhtúrós-tökmagos pogácsa

2011-12-14T19:32:00.000+01:00

Volt a hűtőben egy csomag bryndza, meg a kenyérsütések kapcsán mindig van itthon héj nélküli tökmag is, úgyhogy adott volt, hogy milyen recept után vadásszak. A NoSalty-n aztán ráakadtam egy receptre amiről rögtön tudtam, hogy ki kell próbálnom - nem bántam meg! :-)

Összekeverünk egy tálban:

150 g natúr joghurtot
100 g tökmagot (mínusz fél marék) :-)
80 ml tejszínt
125 g kis darabokra tördelt bryndzát/juhtúrót
2 tk sót
4 ek tökmagolajat
1 egész tojást
fél csomag friss élesztőt (a 150 g joghurtból kivettem egy keveset és ebben felfuttattam kissé - a recept eredendően szárított élesztőt írt, de én jobban szeretem a frisset)

Utána belekeverünk 320 g lisztet, amit persze egy idő után már nem lehet keverni, akkor jön a gyúrás. Mindaddig, míg össze nem áll homogén masszává (viszonylag lágy tésztát kapunk). Ezután letakarva egy órán át pihentettem, majd kinyújtottam ujjnyi vastagra, kiszaggattam, tetejét megkentem tojással, a fél maréknyi maradék tökmagot a tetejére szórtam, majd 180 fokon megsütöttem.

Határozottan finom!!! :-)

Édes élet

2011-12-11T18:50:00.001+01:00

Vendégek jöttek hétvégére - tudtam, hogy kellőképp édesszájúak, így a rendelkezésemre álló rövid péntek délután összeállítottam egy kókusztekercset, a kuglóf pedig ma született hirtelen felindultságból, ha már egyszer forró volt a sütő kenyérsütés okán. :-)

Na jó, a kuglófsütésnek volt egy másik apropója is, fel kellett avatni az új sütőformát, azaz formákat. :-) Szert tettem ugyanis kisebb méretű formára, amiből rögtön kettőt vettem, így az egy adag kuglóftésztát két részre osztottam. Időben sokkal hamarabb elkészült, cserébe sokkal szaftosabb, nem száradt ki annyira sem, mint a normál méretű.

Kókusztekercs

Külső (barna) rész

0,5 kg darált háztartási keksz
20 dkg porcukor
2 dl kávé
2 ek. lekvár
4 ek. kakaó (nem instant!)
2 ek rum
kevés tej

Fehér rész

20 dkg vaj/margarin
20 dkg porcukor
20 dkg kókuszreszelék

A barna részhez mindent egy keverőtálba tettem a tej kivételével. Összegyúrtam, a tejet apránként kell adagolni - gyúrás közben lehet azt érezni, hogy mikor kezd összeállni nyújtható állagúra, majd a fehér rész "alkatrészeit" is összekevertem. Két sütőpapír között kinyújtottam kb. fél centi vastagra a barna masszát, majd rákentem a fehér krémet és a sütőpapír segítségével feltekertem, hideg helyre tettem. Egy nap pihentetés után gyönyörűen lehet szeletelni.

Kuglóf

4 tojás
25 dkg cukor
1 dl olaj
1 dl tej
20 dkg liszt
1 tk. (fél csomag) sütőpor
1 ek. kakaó

A tojások sárgáját fehéredésig kavartam a cukorral, majd belekevertem az olajat és a tejet, majd a keményre vert tojásfehérje-habot is. Utána beleforgattam laza, gyors mozdulattal a sütőporos lisztet.

A formát kikentem margarinnal, kiliszteztem, majd a tészta kb. 2/3-át a formákba öntöttem, a visszamaradt tésztába belekevertem a kakaót, majd arra is a fentebb említett sors várt. :-) Így, hogy két kicsi formában sült, 30 perc alatt kész lett.

Ez egy számomra nagyon kedvelt kuglóf, most csak ezt az alapreceptet sütöttem - de tehetünk bele mazsolát, apróra vágott diót, mandulát, csokoládét, bármit.

Kísérletezgetés a tönkölyliszttel

2011-12-10T09:12:00.001+01:00

A recept ugyanaz mint legutóbb azzal a módosítással, hogy a lisztmennyiségnek felét 100%-os tönkölylisztre cseréltem. Az eredmény egy gondolatnyival tömörebb, de nagyon szép, rugalmas bélzetű, isteni finom ízű kenyér.

Vaníliás kifli - formában sütve

2011-12-08T18:23:00.001+01:00

A minap valahogy "beleugrott" a kosaramba egy sütőtepsi (nem mintha nem lenne itthon elég... de ilyen nem is volt! :-) ). Régóta szemeztem vele a szomszédos Aldiban, de miután láttam, hogy leárazták, egy percig sem gondolkodtam tovább. :-)

Receptet is mellékeltek hozzá, azt próbáltam ki, de már kattog az agyam, hogy milyen variációkat fogok még készíteni (pl. diós, mogyorós stb.). Míg melegedett a sütő, elkészítettem a tésztát - lágy tészta, gépi habverővel összeállítható, aztán a tepsikhez (mert hogy kettő van egy csomagban) csomagolt spatulával egyszerűen bele kell húzni a formába, a felesleget visszaszedni, s már mehet is a felmelegedett sütőbe.

12,5 dkg vaj
8 dkg cukor
1 egész tojás
1 tojás sárgája
1 tk. vaníliás cukor
4 dkg őrü,ölt mandula+1 csepp mandulaaroma
13 dkg liszt

Az összes hozzávalót egy keverőtálba tettem, géppel alaposan kikevertem. A spatula segítségével a sütőlap mélyedéseibe töltöttem, majd az előmelegített sütőben 10-15 perc alatt megsütöttem. A formát nem kell kikenni, így is könnyen kijönnek a kis kiflicskék. Tetejüket megszórtam porcukorral, majd elégedetten majszoltuk a délutáni kávé/cappuccino mellé. :-)

Így néz ki sülés előtt, illetve maga a formafeltöltési folyamat (kép innen):

Kovászos-tönkölylisztes kenyér és sütőtök-pite

2011-12-06T21:04:00.001+01:00

A szombati bejegyzésben említett tönkölylisztet használtam ehhez a kenyérhez.

kb. 50-55 dkg liszt (mintegy harmada tönkölyliszt)
kb. 20 dkg kovász
2,75 dl víz (dagasztás közben még egy "gondolatnyit" öntöttem hozzá)
2 tk. só
1 mk cukor
1 dkg élesztő
2 ek. burgonyapehely
1 ek. sikér
1 ek. olaj
csipetnyi aszkorbinsav
szezám-, napraforgó- és tökmag a tésztába is és szóráshoz is

Mindent betettem a kenyérsütő üstjébe, 20 percig dagasztottam, majd áttettem kelesztőtálba. Miután megkelt, lisztezett felületre borítottam, ököllel kiütögettem belőle a levegőt, veknit formáztam és sütőpapírral bélelt fedeles jénaiba tettem. Ott is hagytam kelni még vagy 30-40 percet, félidőben éles pengével (egy textilvágásra már alkalmatlan körkés pengéjét használom e célra, erre még kiváló az éle) bevagdostam.

Előmelegített sütőben 200 fokon kb. egy óra hosszát sült, majd a fedőt levéve még 5 percig pirítottam a tetejét.

S mialatt a kenyér kelt, a vasárnap készített sütőtök maradékából készült ez a pite.

Omlós tészta:

20 dkg liszt
10 dkg vaj
5 dkg porcukor
1 tojás
csipet sütőpor
csipet só

Töltelék:

kb. 40 dkg-nyi maradék sült tök
15 dkg barnacukor
1 tojás
1/2 dl tejszín
1 mk. fahéj
1/2 mk. szerecsendió
csipet só
kellett volna bele némi reszelt gyömbér is, de nem jól emlékeztem, s már nem volt a mélyhűtőben :-(

Az omlós tésztát összegyúrás után hűtőbe tettem fél órára, kinyújtás után piteformába terítettem, némi babbal 10 percet elősütöttem, utána beleöntöttem a sütőtökös kutyulékot és kb. 40 perc alatt készre sütöttem.

Majd pedig türelmetlenül vártuk, hogy kihűljön és megkóstolhassuk. :-)

De előtte még elfogyasztottuk a vacsoránkat, ami egy roppant egyszerű sós muffin volt - elég gyakran készítem, a hűtőpolcok mélyén megbúvó maradékok kiválóan felhasználhatók.

Alaptészta:

20 dkg liszt
2 dl tej
3 tojás
1 tk. sütőpor
só, bors, köménymag ízlés szerint
ma került bele egy fej vöröshagyma, 10 dkg-nyi sonkás felvágott, némi sajt felkockázva, egy maréknyi kukorica

Mindent összevegyítve 25 perc alatt ilyen gyönyörűre (és finomra!) sültek. :-)

Búzakorpás keksz

2011-12-03T17:23:00.001+01:00

Kaptam frissen őrölt tiszta tönkölybúzalisztet ami nincs még bekeverve akármilyen százalékban "közönséges" liszttel (közeli tervek között szerepel ilyen-olyan formában a kipróbálása, úgy mint kenyérsütés, házitészta készítése stb.), valamint elkértem a korpa-frakciót is.

Bogarásztam a neten, hogy milyen sütiben tudnám hirtelen kipróbálni, találtam is több receptet, de valahogy első olvasásra egyik sem ragadott magával. Aztán teljesen más okok miatt elkeveredtem Katbo oldalára, s egyszer csak szembe jött velem egy recept, amiről éreztem, hogy ezt nekem azonnal ki kell próbálnom, s nem bántam meg! A későbbiekben is igényt fogok tartani az őrléskor keletkező korpára. :-)

25 dkg margarin
25 dkg cukor
2 tojás
25 dkg liszt
20 dkg korpa (nálam most tönkölybúza korpája, de Katbo írja, hogy zabkorpával is finom)
2,3 dl tejföl
3/4 zacskó (nálam másfél teáskanál) sütőpor
a recept ugyan nem írta, de én tettem bele a csipet sót is

A margarint mikrohullámú sütőben jó lágyra olvasztottam, belekevertem a cukrot, majd szépen sorjában minden hozzávalót. Hagytam pihenni, hogy a korpa is megszívja magát, meg a margarin is visszakeményedjen, majd két kanál segítségével diónyi halmokat formáztam belőle sütőpapírral bélelt tepsibe, s 180 fokos sütőben (nem légkeveréses) 25 perc alatt megsütöttem. Ebből az adagból a képen látható mennyiség lesz, kb. 75 db (na jó, több is lehetett volna, ha nem játszanék pákosztos macskát már a nyers tésztával is...) :-))))

Nem szabad túl sűrűre rakni, mert sülés közben igen csak szétterül.

Nagyon kellemes ízvilágú (dióra emlékeztető íz), nem túl édes süti, érzem, hogy gyakori vendég lesz a konyhámban.

Kenyér habcsókkal :)

2011-10-23T11:10:00.002+02:00

Azzal a ténnyel, hogy én igen csak jelzés értékkel eszem kenyeret, amiket sütök kitartanak szinte egész héten MrCic számára. Tegnap újra eljött a kenyérsütés ideje, az eddig publikáltak receptje alapján sütöttem, de most kevertem a tésztába is mindenféle magvakat, meg a tetejére is szórtam belőlük. Mivel ez is kovászos kenyér és már igen csak megfogyatkozott a kovászom, menet közben ezt is etettem egy kicsit, hogy szaporodjon.

De ha már amúgy is forró volt a sütő, akkor egy régi receptemen változtatva megsütöttem a(z egyik) kedvenc sós kelt kiflimet, most kissé változtatva rajta. A recept még otthonról (Vajdaság) származik. Az eredeti recept:

1 kg liszt
0,5 l tej
1 csomag friss élesztő
20 dkg olvasztott margarin
1 tojás
4 tk só

Az élesztőt felfuttatjuk egy kevés tejben amit a fél literből vettünk ki, majd az összes hozzávalókat összegyúrjuk (ahhoz kemény tészta, hogy dagasztani lehessen, ezt gyúrni kell), majd négy cipóba szedjük szét. Eredendően nem kellene keleszteni, de én szoktam pihentetni kb. 1/2-1 órát, sokkal finomabb.

Ha kiflit sütünk belőle, akkor a cipócskákat egyenként kinyújtjuk kör alakúra, cikkekre vágjuk (12-re szoktam), feltekerjük, tojással megkenjük, s azzal szórjuk amivel szeretjük (reszelt sajt, köménymag, szezámmag stb.). Ám ritkán szoktam üresen sütni, az esetek zömében megtöltöm. A töltelék lehet darált sonka tejföllel és egy tojással péppé keverve, sós túrótöltelék, bármi. :-)

A tegnap sütött változat:

A tojást elhagytam, olvasztott margarin helyett 1 dl olaj került a tésztába, valamint a 4 tk. sóból csak egyet tettem a tésztához. Amíg pihent, addig jól elkevertem 25 dkg margarint 3 tojás sárgájával és a maradék 3 tk. sóval.

A 4 felé osztott tésztát most téglalap alakúra nyújtottam, majd mindegyiket megkentem a tojásos margarinnal, feltekertem, s 3-4 cm-es darabokra vágtam. Tojással megkentem, az egyik tepsinyi adagot köménymaggal, a másikat szezámmaggal szórtam meg.

Ennél a változatnál nem kell megijedni, de a margarin kifolyik, viszont a tészta utána mind magába is szívja. Isteni eledel sörkorcsolyának is, de tegnap pl. ez volt a vacsoránk joghurttal fogyasztva.

S, hogy miért is szerepel a habcsók a bejegyzés címében? No nem azért mert kettőt lapoztam volna a szakácskönyvben, hanem a fentebb említett töltelék készítésekor kimaradt 3 tojásfehérjéből kókuszos habcsók született. :-)

Madártej gyors(abb)an :-)

2011-10-18T19:38:00.001+02:00

Hétvégén itt volt unokahugi a barátjával, kívánságlista teljesítése volt kaja-fronton. Hálás egy közönség volt, hisz sem a sajtos-tejfölös lángosról, sem a szezámmagos kínai (jellegű) csirkéről, de még az "5 perces mikrós süti"-ről sem tudtam fotót készíteni, mert az egyetemista gyomor olyan mint a feneketlen kút. :-)))))

Hugi nézegette a szakácskönyveimet, aztán egyszer csak felsóhajtott, hogy: "óóóó, madártej... de rég ettem...", s vágyakozón nézegette tovább a szép színes képeket. :-)

Már akkor eldöntöttem, hogy a vasárnapi ebéd után az lesz a meglepi-desszert, no meg kiválóan ki tudtam használni, hogy reggel sem keltek korán. :-)

Nagy kedvenc nálunk is, de őszintén szólva elég pepecs munka a habgaluskák főzése+lecsepegtetése+tej szűrése szentháromság, úgyhogy nem a gyors desszertek egyike. Persze ez a kifogás már maga a történelem, hisz mióta felfedeztem, hogy mikróban kiválóan megfőzhető a hab, azóta kevés rendelkezésre álló idő alatt is nekifogok madártejet készíteni.

Elnézést a vakus képért, de ezt a minimális mennyiséget is alig tudtam megmenteni egy fotó erejéig, mielőtt végleg eltűnt volna, ez speciel MrCic gyomrában. :-)))

1 liter tej
5 tojás
20 dkg cukor
vaníliarúd
2 tk vaníliás pudingpor

A tojások sárgáját fehéredésig kevertem a cukor kb. kétharmadával, plusz a pudingporral. A tejet felforraltam a vaníliarúd kikapart belsejével (én magát a kikapart rudat is bele szoktam főzni), majd pár perc alatt megfőztem benne a tojásos keveréket vigyázva, hogy ne hevítsem túl, hisz ha nem vigyázunk, akkor a tojás "összemegy".

Egy nagy üvegtálba öntöttem a sodót, közben a tojásfehérjéket kemény habbá vertem a maradék cukorral, majd a mikrohullámú sütő legmagasabb fokozatán (nálam ez 850 W) 1,5 perc alatt megfőztem. Evőkanállal a sodó tetejére galuskákat szaggattam belőle, mehetett a kamrába kihűlni.

Nem maradt más hátra, mint gyönyörködni a ragyogó szemekben, meg bezsebelni a vég nélküli dicséreteket. :-)

Újabb kenyér

2011-09-26T20:22:00.002+02:00

A hétvégén osztálytalálkozón voltam (fantasztikus volt!!!), úgyhogy ma még elég indiszponált vagyok. :-) Ergo, ami a holnapi ebédet illeti, csak egy gyors kelkáposztalevesre (nem frankfurti, hisz nincs benne virsli) és cukkinis lecsóra futotta, meg egy minden különlegességet nélkülöző kenyérre.

50 dkg sima liszt
1/3 csomag élesztő
valamivel kevesebb, mint 3 dl víz
1,5 kk só
csipetnyi cukor
1 ek. sikér
1 ek. olaj
késhegynyi aszkorbinsav
1 ek. burgonyapehely
2-2 kk. lenmag, napraforgómag és zabpehely

Amíg a fentebb említett étkeket főztem, addig a kenyérsütő dagasztó- és kelesztő programja dolgozott helyettem. Miután megkelt a tészta (1,5 óra az én gépemmel), nyújtólapon kiütögettem belőle a levegőt, ujjaimmal szétlapogattam a tésztát, veknit formáztam belőle, sütőpapírral bélelt jénaiba tettem.

Tetejét éles pengével bevagdostam, lefedtem, hagytam tovább kelni míg melegedett a sütő. Fedő alatt sütöttem kb. 50 percig, utána pedig fedetlenül pirítottam tovább a tetejét mintegy 10-15 percig.

(ugye mondanom sem kell, hogy az új kedvencben, a régi jó és öreg lerniben készült?) :-)

DNK + Gyümölcsös kölesmálé

2011-09-18T17:04:00.000+02:00

Terveim között szerepelt, hogy kipróbálom a kenyérsütést is az előző bejegyzésben emlegetett matuzsálem-korú sütőben, hát most jött el az ideje. Fogalmam sem volt róla, hogy hogyan boldogulok majd ezzel a két fokozattal - forró és még forróbb ;-) - de nagyon jól bevált. Úgy döntöttem, hogy elsőként a már sokszor készített 1,5 órás DNK (aki még nem ismerné: Dagasztás Nélküli Kenyér) lesz a kísérleti darab, fél kiló lisztből. Az eredmény várakozáson felüli lett, a bélzete is olyan, amilyennek megálmodtam.

50 dkg liszt
3,5 dl víz
kb. 1/3 csomag friss élesztő
kb. 3/4 ek. só
1 mk. cukor

Az élesztőt felfuttattam egy kevés vízben, melybe belekevertem előzőleg a cukrot, majd a sóval elkevert liszthez öntöttem a fennmaradó vízzel együtt, közben szórtam bele zabpelyhet, lenmagot, napraforgómagot. Csak annyira kell összedolgozni, mint a nokedlitésztát, az állaga is hasonló. Az eredeti recept a fél kiló liszthez 4,5 dl folyadékot ír, de én azt önhatalmúlag lecsökkentettem, szerintem bőven elég bele ennyi is.

Kelesztőtálban 1,5 óráig kelesztettem, majd lisztezett felületre borítottam, veknit formáztam belőle.

A sütővel együtt felforrósítottam az edényt is, sütőpapírral kibéleltem, belehelyeztem a veknit s 30 percig fedővel, majd további 25 percig fedő nélkül sütöttem tovább.

Készült egy kisebb tepsi kölesmálé is.

20 dkg köles
0,5 l tej
5 dkg margarin
3 ek cukor (most barnacukrot használtam)
12,5 dkg tehéntúró
3 tojás
1 dl tejföl
csipet só
tetejére gyümölcs

A csipet sóval ízesített tejben megfőztem a kölest, még melegen belekevertem a margarint és a cukrot, félretettem hűlni.

Miután kihűlt, belekevertem a túrót, a tojások sárgáját, majd a tojások keményre vert habját. Sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam, a tetején szétkentem a tejfölt, belenyomkodtam a negyedelt szilvákat. Megszórtam fahéjjal és még 1-2 evőkanálnyi barnacukorral, majd megsütöttem. Annak ellenére, hogy nincs benne sem sütőpor, sem más "hajtóanyag" a tojáson kívül, nagyon finom és laza sütemény.

Gyors és sós akármi

2011-09-10T13:21:00.000+02:00

De lehetett volna a cím "Múlt és jelen találkozása is". Hogy miért, azt a bejegyzés végén elárulom. :-)

Egy roppant egyszerű és kedvelt sós rágcsálnivalót dobtam össze, mert felhívott barátnőm és szólt, hogy mintegy 2-3 óra múlva ugorjunk el grillezni hozzájuk. Nem mondom, ennyi idő alatt komolyabb dolgot is össze lehetett volna ütni, de valahogy ma takaréklángon működök, így erre esett a választásom, úgyis rég készítettem már, nem is tudom miért volt mostohagyerek az utóbbi időben. :-)

40 dkg liszt
30 dkg margarin
2 tojás sárgája
1-2 ek. tejföl
2 kk. só
1 tojás a megkenéshez
sajt, vagy valami mag a szóráshoz

A lisztet elmorzsoljuk a margarinnal és sóval, beletesszük a tojások sárgáját és a tejfölt. Jól összegyúrjuk, kinyújtjuk ujjnyi vastagra. Stangli formára (hosszabb és keskenyebb), vagy falatka méretűre (rövidebb és szélesebb) vágjuk fel, megkenjük tojással és megszórjuk reszelt sajttal, vagy valamilyen maggal (szezám, kömény, mák stb.). Megsütjük, az eredmény pedig egy igen addiktív, omlós rágcsálnivaló.

(Jelen esetben csak sajt került rá, mert én szívem szerint köménymaggal szoktam megszórni, barátaink viszont azt nem igazán szeretik s most ők voltak a fő szempont.)

S akkor néhány szóban, hogy miért is emlegettem a múltat.

A kreatív blogban már szóltam arról, hogy készült nálunk egy filagória. Nos, ebben a kis építményben van egy főzősarok, aminek a berendezése anyukám első két konyhai sütő-főző alkalmatossága; egy háromégős gázrezsó és egy gázsütő (mifelénk otthon lerni névre hallgat. :-) ).

Mindkettő PB palackról működik, amióta beszereltük, csak kint főzök - voltam oly szerencsés, hogy a legnagyobb melegben sem a hűvös konyhában kellett a befőzést lebonyolítani, hanem odakint meg tudtam oldani. A sütővel még csak most ismerkedem, ugyanis itt el kell felejteni a hőfokokat s egyéb huncutságokat - itt van a forró, és van a nagyon forró. :-))) A légtér elég kicsi, gyorsabban sülnek benne a cuccok, ugyanakkor nem száradnak ki annyira, valami mennyei lett a múltkor is egy másik sós stangli (kép nem készülhetett, olyan gyorsan elfogyott).

Kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz majd benne pl. a kenyér és a piskóta.

Ami igazán döbbenetes eme kis készüléknél, hogy több mint 50 éves, az elmúlt 15 évben be sem volt üzemelve (régebben nagymamámnál volt, aztán egy sufniba volt kirakva mint használaton kívüli tárgy). Amikor kipróbáltuk, hogy egyáltalán működik-e, első 'gázfröccsre' beindult, sehol nincs kilyukadva az aljában körbefutó gázégő. Ez kérem szépen még békebeli, ~~levehető ajtós~~ NDK ~~turmixgép~~ sütő! - csak költői kérdés, hogy a mai, fogyasztói társadalom-beli gyártmányok hol lesznek ötven év múlva...

Ilyen kis viharvert a drága, de imádom!

Tárkony

2011-09-09T16:57:00.000+02:00

Amióta nincs az a majomaszaló meleg, amikor csak tehetjük, a kertben matatunk. A tavaszi hagymás virágok ültetésétől az új növények telepítésén át, a nőszirmok újratelepítéséig (majdnem) minden játszik, így került sor a már igen csak elburjánzott snidling és tárkony tőosztására is annak reményében, hogy jövőre (s a későbbiekben) mééég több zöldfűszer legyen. :-)

S ha már így is-úgy is kiástam a töveket, le is szedegettem a még rajta levő friss hajtásokat. A snidlingszár apróra vágva ment a mélyhűtőbe, a tárkonyt pedig a következőképp tettem el télire:

A leszedegetett és leöblített leveleket besózom, egy napig állni hagyom, majd befőttesüvegbe gyömöszölöm és felöntöm 10%-os ecettel. Az üveget lezárom és mehet a kamrapolcra.

Őszintén megvallva leéltem úgy 19 évet, hogy nem is ismertem a tárkonyt, az ételekben való hasznosítását meg pláne nem. Aztán jött az Igazi Szerelem :-), vele együtt Erdély, s az erdélyi konyha, megismerése, s szépen-lassan ez a csodálatos aromájú fűszernövény a konyhám egyik meghatározó fűszerévé vált.

Elengedhetetlen fűszere nálunk a csorbának, a krumplilevesnek, a szárazbab-levesbe is szoktam tenni olykor, de készítek vele cukkinifasírtot, tárkonyos-tejszínes csirkemellet, hogy a leggyakoribbakat említsem. A tárkonyecet pedig isteni ízű a salátákban.

MrCic szerint a kamraajtóra pedig ki kellene akasztani a "Megtelt" táblát... :-)

Savanyúság-felöntőlé

2011-08-22T21:12:00.000+02:00

Van egy nagyon jól bevált savanyító-lé receptem, bátran merem ajánlani mindenkinek!

Nem kell főzni, nem kell külön imákat mormolni, hogy ne romoljon meg a savanyúság, nem kell teliholdkor szedett kakukkfüvet átdobálni a bal vállunk fölött, hogy biztos hasson a kezelés. :-)

Hozzávalók:

1,5 l víz
0,5 l 10%-os ecet
30 dkg cukor
5 dkg só
szemes bors, torma, babérlevél, koriandermag, mustármag (mind-mind ízlés szerint, vagy opcionálisan)
1 mk. borkénpor
1 mk. Na-benzoát

Hidegen összekeverni, az alaposan megmosott bármilyen savanyítani valóra ráönteni, üveget lezárni és türelmesen várni. :-)

Padlizsánsütés

2011-08-22T17:02:00.003+02:00

Nálunk szinte félipari mennyiségben kerül a mélyhűtőbe, általában 20 kilónyit szoktunk minden évben megsütni. :-)

A sütésben nagy segítségemre van MrCic, aki nagy hozzáértéssel végzi ezt a feladatot. Először is jó nagy tüzet rak, ami akkor válik igazán használhatóvá a sütésre, amikor "leszakad". A padlizsánokat úgy ahogy vannak, a nyílt parázsra kell helyezni, majd időnként megforgatva egészen annyira meg kell sütni, hogy teljesen összeessenek, sőt mi több, itt-ott meg is égjenek.

Ezen a képen látszik, hogy majdnem készen vannak, de csak majdnem, hisz van amelyiken még egészen felismehető a zöldség formája.

Amikor késznek nyilvánítjuk a sütést, a tűz mellé készített hideg vizes vödörbe kerülnek, hogy meg lehessen őket tisztítani.

Miután megtörtént a csumának és a héjnak az eltávolítása, egy ládába kerülnek, hogy lecsöpögjön a levük és meghűljenek. Miután kihűlt, csak akkor kerülhet bezacskózásra és a mélyhűtőbe. Ha frissen készítem a krémet, akkor a hűlés után azonnal, vagy pedig télen amikor teljesen felengedett, a fagyasztás után. Egy zacskóba 2-3 darabot teszek, azt tekintem egy adagnak.

A padlizsánt a rostjaira merőlegesen apróra vágom, inkább pépesítésnek lehet nevezni. Nem kell megijedni, bátran neki lehet esni a manapság használatban levő rozsdamentes késekkel, a "fémmel hozzáérni nem szabad!" tiltás még abból az időkből származik, amikor nem voltak rozsdamentes evőeszközök. Miután pürésítettem, következik a fűszerezés, mely nálam egy adaghoz a következő:

kisebb fej vöröshagyma apróra vágva
egy gerezd zúzott fokhagyma
1 tojásból készített majonéz
só, bors ízlés szerint

Egy tálban mindezt robotgéppel alaposan összekeverem, akár azonnal is, de inkább pár órai állás után (hogy az ízek összeérjenek) fogyasztható. Legfinomabb pirítósra kenve, és paradicsommal együtt fogyasztva.

Zakuszka

2011-08-22T16:17:00.009+02:00

Tulajdonképp nem más, mint egy "snassz" zöldségkrém". Ami egy picit csökkenti a snassz jelző jelentését az az, hogy gyakorlatilag rá kell szánni szinte az egész napot mire elkészül, de bőven megéri a fáradozást. Már csak azért is csinálom rendszeresen minden évben, mert MrCic olyan élvezettel fogyasztja, hogy öröm nézni. ;-)

Jómagam Erdélyben ettem először, mintegy 20 évvel ezelőtt, amikor először látogattam el Székelyföldre. Azóta rendszeres vendég a konyhában és a kamrapolcon. Épp tegnapelőtt főztem egy adagot (mondjuk szinte egész héten a télirevalóval szorgoskodtam), így mi sem időszerűbb, mint ennek a receptje. Most van itt az ideje, úgyhogy aki kedvet kap hozzá, minden hozzávalót megtalál garmadával a piacokon.

Mint ahogy említettem volt, a zakuszkához csak akkor érdemes hozzáfogni, ha rászánunk bő fél napot, vagy még többet, tehát idő szempontjából nem a dzsemfixes kategória. ;-)

Hozzávalók egy adaghoz:

3 kg vastag húsú paprika
3 kg pritaminpaprika (vagy paradicsompaprika, ki-hogy ismeri)
1,0-1,5 kg sárgarépa
1,0-1,5 kg tök vagy cukkini
1,0-1,5 kg padlizsán*
1,0 kg hagyma
1,0 l olaj
1,0 l paradicsomlé
só, bors, babérlevél, pici cukor

Elkészítés menete:

A sárgarépát megtisztítom, felkarikázom, a paprikáknak eltávolítom a magházát, feldarabolom, a répára rétegezem, majd következik a kockára vágot tök. Nagyon kevés vízzel (kb. 0,5-1,0 liternyi) puhára párolom. Ugyan levet fog ereszteni, de szűrőkanállal tepsibe szedem, hogy minél hamarabb kihűljön, mert le kell darálni húsdarálón. Miután ez is megtörtént, "kezdődhet a tánc".

A hagymát apróra vágom és az olajjal felteszem dinsztelődni - amikor szép aranysárga, beleöntöm a darált zöldséget, az előtte megsütött és pépesített padlizsánt, a paradicsomlevet és elkezdem főzni. Innen kezdve maga a türelemjáték, ugyanis azt mondják, hogy ezt addig kell főzni, míg fel nem dobja az olajat. Magyarán, el kell forralni az összes vizet a masszából, eközben pépesedik, homogenizálódik, hellyel-közzel lekvársűrűségűre kell főzni, közben elég gyakran kell kevergetni.

Az általam közölt recept az alap, ezen kívül lehet bele tenni gombát, előre beáztatott fehér babot, mindent persze ízlés szerint, mint ahogy a fűszereket is.

Mikor késznek nyilvánítom, szárazra törölt üvegekbe teszem, tetejére rakok pici tartósítószert, majd szárazdunsztba teszem és hagyom ott kihűlni.

Kenyérre kenve is isteni finom ízorgia, szerintem pirítóson a legízletesebb.

____

*a padlizsánsütésről - ahogy mi készítjük - mindjárt írok bővebben...

Mert valahogy el kell kezdeni

2011-08-22T15:50:00.004+02:00

Már nagyon régóta tervezem a konyhai tevékenységeimet is képernyőre vetni. Voltak ilyen-olyan próbálkozások más oldalakon, de valahogy nem igazán találtam felhasználóbarátnak, könnyen kezelhetőnek. Újabb blogot meg már nem akartam... Aztán egyszer csak született egy saját domain-név meg annak a blogja, s valahogy evidenssé vált, hogy ezt fogom átalakítani. Ennek most jött el az ideje. :-)

Nem tervezem, hogy a mindennapi főzési élményeimet osztom meg veletek, de majd kialakul menet közben. Először is az egyszer már feltöltött recepteket fogom ide átmásolgatni, az is jó kis nekirugaszkodás lesz. :-)

Ugyan a kreatív blogomban már bemutattam, hogy micsoda színt festettünk a konyhafalra, de megmutatom itt is. ;-)